Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

A félig üres pohár

2012.12.13. 08:31 Mátai Tamás

Ismered a klasszikus viccet a pesszimista, az optimista, a realista és az opportunista világszemléletéről? Ha négyen nézik ugyanazt a fele részéig vízzel töltött poharat, akkor az optimista félig telinek, a pesszimista félig üresnek, a realista fele részéig vízzel töltöttnek látja a poharat. Az opportunista pedig kiissza.

vizespoharak.jpg

Az optimizmus és a pesszimizmus azon kevés pszichológiai fogalmak közé tartoznak, amelyekről mindenki pontosan tudja, hogy mit jelentenek, épp ezért, amikor definiálni akarjuk, meg is vagyunk vele lőve. Vagy túl nyakatekert vagy éppen túlságosan triviálisnak ható meghatározásokat lehet olvasni e témakörben. Az egyik, szerintem egész jó definíció szerint "az optimizmus a jövőre vonatkozó pozitív várakozások attitűdje". A pesszimizmus pedig értelemszerűen a negatív várakozásoké.

Amikor a pszichológiában egy-egy emberi tulajdonságot vizsgálnak, mindig elindul a vita afelől, hogy ez vagy az az emberi tulajdonság mennyiben változtatható, avagy mennyiben tartós. Ha könnyen, gyorsan változtatható egy-egy tulajdonság, akkor azt állapot tulajdonságnak hívjuk. Ha nehezen vagy egyáltalán nem, akkor pedig vonás tulajdonságnak. Például, ha békésen állok a villamossíneken, elmerülve a hideg, ám de szép téli napsütésben, és jön a villamos és rám csilingel, akkor valószínűleg a békés szemlélődésemet hirtelen felváltó szorongás és ijedtség nem vonás-, hanem állapotszerű tulajdonságom.

Ha azonban napfénytől, derűtől függetlenül szinte minden élethelyzetben érzem azt a bizonyos gombócot a torkomban, és minden társas helyzetben összerándul a gyomrom, akkor a szorongásom tartósabb mintázatot mutat, azaz vonásszerű tulajdonság.

Az optimizmus és pesszimizmus olyan emberi tulajdonságok, amelyekről manapság inkább azt gondoljuk, hogy vonásszerűek, azaz egy ember jellemző, tartós tulajdonságai lehetnek. Természetesen nem arról van szó, hogy egy ember vagy pesszimista vagy optimista, hanem arról inkább, hogy nehezen változik az ember örökpesszimistából hurráoptimistává.

Biztosan ismerős az az érvelés, hogy "azért jó pesszimistának lenni, mert akkor a legrosszabbra számítunk, és annál már csak jobb érhet". A rossz hír az, hogy egyelőre a kutatások nem igazolták, hogy jó dolog pesszimistának lenni. Sőt.

Egészségpszichológiai kutatások szerint a pesszimizmus és a csökkent önértékelés együtt jár, a pesszimizmus növeli a kockázati magatartások (alkoholfogyasztás, droghasználat) előfordulását, és nagyobb valószínűséggel fordul elő depressziósok között. Persze tyúk-tojás probléma ez. Vajon a depressziótól látom a jövőt negatívan, vagy a negatív jövőképtől leszek depressziós?

A pesszimizmusról azt írtuk, hogy vonás tulajdonság. Ami azt jelenti, hogy nem lehet egy pillanat alatt megváltoztatni. De lehet vele dolgozni, és ki lehet alakítani hosszabb távon egy reálisabb jövőképet, reálisabb várakozásokat, aminek már komoly egészségvédő szerepe lehet.

Inkább pesszimista vagy inkább optimista vagy? Mindig?

Szólj hozzá!

Címkék: depresszió optimizmus pesszimizmus pozitív pszichológia egészségpszichológia protektív faktor kockázati faktor

A bejegyzés trackback címe:

http://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr294959999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.