Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

A nulla önértékelés titka

2012.12.19. 08:33 Mátai Tamás

"Neki mindig jobban sikerül! Én soha nem leszek olyan jó, mint ő! Jaj, az a szerencsétlen, el se hiszem, hogy sikerült megcsinálnia, biztos olyan is lett! Mondjuk nála azért még én is sokkal jobb vagyok!"

onertekeles.jpgA fenti mondatok egyike-másika talán ismerős lehet mindenki számára a megfelelő keresztnevet beillesztve a megfelelő helyre. Talán eszünkbe is juthat az az ember, megjelenhet előttünk a képe, hanghordozása, megjelenése, akinél mi sosem leszünk jobbak, vagy épp, akinél azért mindig is jobbak leszünk.

Azt a jelenséget, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat, a szociálpszichológia a társas összehasonlítás elméleteként ismeri, és egy Festinger nevű kutató nevéhez fűzi a fogalom bevezetését. Elméletét majdnem 60 éve adta közre, és azóta a társadalomtudósok és pszichológusok kedvelt kutatási területe ez.

A kutatókat először maga a jelenség, aztán pedig a „miértje” kezdte foglalkoztatni. Az eredeti elmélet szerint azért hasonlítjuk magunkat másokhoz, azért mérjük teljesítményünket, külsőnket, személyiségünket a többi emberhez, hogy képet kapjunk saját magunkról. Azaz értékelni saját lényünket, elhelyezni a világban magunkat csak azon keresztül tudjuk, hogy megfigyeljük, miben hasonlítunk másokra vagy éppen miben különbözünk másoktól. Ezt nevezik én-értékelő funkciónak.

Az eredeti koncepció óta azonban két másik miértet” is találtak a kutatók. Az egyik okot úgy nevezik, hogy én-fejlesztő funkció. Ha az ember olyan személyeket választ ki összehasonlítási alapul, akik valamiben szebbek, jobbak, gyorsabbak, okosabbak, mint ő maga, akkor az összehasonlítás azt szolgálhatja, hogy fenntartsuk motivációnkat arra, hogy mi is szebbek, jobbak, gyorsabbak, okosabbak legyünk. Azaz, mondjuk tudom, hogy Izidor a legjobb villanyszerelő, akit ismerek; ha igazán jó villanyszerelő szeretnék lenni, akkor  csak ő lehet a mércém. Mivel ő a legjobb, ezért a kettőnk villanyszerelési képességének különbségén le tudom mérni, hogy én mennyire vagyok jó villanyszerelő. Minél közelebbinek érzem magam hozzá, annál jobb vagyok, és még a villanyszerelésben való fejlődésemet is le tudom ezen az összehasonlításon mérni.

A másik lehetőség az, amikor olyan személyt választok összehasonlítási alapnak, akiről tudom, hogy kevésbé jó, szép, gyors, okos, mint én. Ezt nevezik én-kiemelő funkciónak. Ebben az esetben még véletlenül sem Izidort választom ki a villanyszerelők sokaságából, hiszen ő pár perc alatt a leglehetetlenebbül elromlott gépet is megjavítja. Tehát ekkor választásom Ubulra fog esni, akit a múlt hónapban már megint kórházba kellett vinni, mert a villanyszerelés megkezdése előtt nem kapcsolta le az áramot, és immár sokadszorra megrázta az áram. Ha rá gondolok, akkor szinte profinak érzem magam villanyszerelésben.

A kutatók szerint mindannyian, mindhárom funkciót használjuk, mikor másokkal összehasonlítjuk magunkat. Az viszont, hogy milyen arányban, milyen helyzetekben tesszük ezt, egyénenként változó.

Nem nehéz belátni: annak, hogy kit választunk összehasonlítási alapul komoly hatása lehet arra, hogy hogyan érezzük magunkat, és mennyire látjuk reálisan a saját képességeinket és teljesítményünket. Ha túl magasra tesszük a lécet, könnyen találhatjuk magunkat depresszív pozícióban, a megugorhatatlan akadály debilizáló szorongás formájában jelentkezhet. Ha túl alacsonyra tesszük a lécet, akkor pedig valós visszajelzés helyett csak fürdőzünk a nagyképűségben, életpozíciónk átcsaphat paranoidba.

Ha törekszünk a nulla önértékelésre, akkor mindenképpen kövessük a következőket. Azon a téren, ahol szeretnénk igazán rosszul érezni magunkat, válasszuk ki a valaha volt legkiválóbbat. Mondjuk, ha fizikában akarunk valamit teljesíteni, akkor jó választás lehet Einstein. Ha történetesen fiatal, hamvas női testben szeretnénk élni, akkor például Mihalik Enikőt választhatjuk. Ha anyagi bőségre, karrierre törekszünk. próbálkozhatunk Bill Gates-szel. Náluk semmiképpen ne adjuk alább, ha tudunk jobbakat, akkor inkább őket válasszuk ki. Következő lépésként pedig teremtsünk minél több olyan helyzetet, amelyben összehasonlíthatjuk magunkat velük, és nagy valószínűséggel alulmaradunk. Mondjuk fizikához nem értve kezdjünk olvasni valamit Einsteintől. Mihalik Enikőre gondolva, saját tükörképünket nézegetve állapítsuk meg, hogy nekünk kisebb, nagyobb, formátlanabb, fakóbb az, ami neki élettel telibb, formásabb és szebb (bármi is legyen az). Fizetési papírunk átvételekor gondoljuk arra, hogy Bill Gates a mi korunkban már hol tartott, és hány évig kellene dolgoznunk, hogy akárcsak a vagyona tizedével rendelkezzünk. És persze ne felejtsük el minden egyes összehasonlításkor megállapítani, hogy nem vagyunk elég okosak, szépek és ügyesek.

Neked mi a jellemző társas összehasonlítási stratégiád? Hogyan gondoskodsz arról, hogy rosszul érezd magad?

3 komment

Címkék: depresszió csoport bill gates einstein szociál mihalik enikő társas összehasonlítás

A bejegyzés trackback címe:

http://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr734972125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Kanyó Zsuzsa 2012.12.19. 13:09:10

Tudom, hogy nem kellene magam összehasonlítani senkivel, de szoktam.Ha zavar, hogy a másik embernek ügyesebb keze, gyakorlatiasabb gondolkodása van, mint nekem, rögtön eszembe jut, hogy az élet másik területén meg én vagyok a jobb, így kiegyenlítődnek a dolgok. Az szokott nagyon bosszantani, ha abban van kudarcom, amiben jónak tartom magam.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.12.19. 18:07:07

@Kanyó Zsuzsa: a társas összehasonlítás nem jó vagy rossz dolog, egyszerűen csak egy jelenség. Mindannyian csináljuk, de nem mindegy, hogy milyen összehasonlítási alapot választunk magunknak: reálisat vagy teljesen irreálisat.
Ha tudod, hogy valamiben jobba vagy, akkor könnyebb elfogadni, hogy esetleg valamiben kevésbé, kiegyenlített terep is lehet ez. :)

Kanyó Zsuzsa 2012.12.19. 18:51:25

Nem tudom, hol olvastam az alábbiakat:"Az emberiség romlása ott kezdődött, hogy az egyik ember összehasonlította magát a másikkal." Gondolom, anyagi természetű összehasonlításról írta.