Minden ember szeret magáról időnként olyan kijelentéseket tenni, hogy ő márpedig ilyen vagy olyan. Csúnya vagyok; kövér vagyok; túl okos; nagyon buta; engem aztán nem szeret senki; képtelen vagyok elviselni, ha...; rólam márpedig tudni kell azt, hogy...; én semmi esetre sem tenném, hogy; nekem igen nagy az önismeretem, stb.
Időnként persze ezek a kijelentések pozitívak is lehetnek. Minden embernek vannak pozitív címkéi magáról. De mivel a pozitív címkék (feltéve, ha nagyrészt igazak) ritkán okoznak rossz érzéseket, ezekkel nem is biztos, hogy érdemes foglalkozni. Na de mi van a negatív címkékkel? Okoznak-e ezek rossz érzéseket, gátolnak-e meg valamiben, akadályai-e bárminek is?
Akasszuk fel a hóhért, és vegyük az én egyik ilyen hiedelmemet. Sok évig koffeinfüggőként határoztam meg magamat. A reggeli kávémat éhgyomorra ittam, és az ébredés és a koffeinadag között nem lehetett hozzám szólni. Magamról alkotott hiedelmem tehát így írható le: kávéfüggő vagyok, koffein nélkül nem tudok felkelni.
Talán így is maradtam volna egy életre, ha nem ismerem fel, hogy ez bizony egy hiedelem. Azaz egy olyan gondolat, amelyben nagyon hiszek (tulajdonképpen annyira, hogy az identitásom része), de egyúttal egy olyan gondolat, amely lehet, hogy nem igaz.
Amikor egy hiedelemmel találjuk magunkat szemben, a kognitív pszichológia azt ajánlja, hogy ezt a hiedelmet először is alakítsuk vizsgálható, kiértékelhető formába. Azaz, mondjuk, ha a hiedelem több elemből áll, akkor egyesével vizsgáljuk meg az elemeit; ha kérdő típusú, akkor alakítsuk át állító típusú mondattá. Jelen esetben például a "kávéfüggő vagyok" és a "koffein nélkül nem tudok felébredni" állításokat lehet vizsgálni.
Ha ezzel megvagyunk, akkor érdemes átgondolni, hogy mi az, ami a hiedelem mellett szól. Azaz például, ha a kávé reggeli elmulasztása fejfájást és rosszullétet okoz bennem, akkor ez alátámasztja a koffeinfüggést. Ha az összes mellette szóló érvvel megvagyunk, sorra vehetjük az ellene szóló érveket. Például a DSM-IV-TR (mentális betegségek kézikönyve) nem ismeri el koffeinfüggés létezését. Azaz a széles körű szakmai egyetértés alapján a koffein nem okoz olyan tünetegyüttest, amilyet más függőséget okozó szerek okoznak. Vagy például, ha beteg vagyok, akkor nem iszom kávét, mégis fel tudok ébredni.
Ha minden mellette és ellene szóló érvvel megvagyunk, akkor már sejthetjük, hogy a hiedelmünk igaz-e vagy sem. Ha arra jutunk, hogy igaz a hiedelem, akkor nincs mit tenni (egyelőre). Ha viszont véletlenül arra jutunk, hogy nem igaz, na, akkor érdemes felülvizsgálni a címkénket.
Ha arra jutok, hogy nincs olyan, hogy koffeinfüggés, akkor be kell látnom, hogy én sem lehetek koffeinfüggő. Ha vannak olyan esetek, amikor fel tudok ébredni koffein nélkül, akkor nem állíthatom többé, hogy nem vagyok képes felébredni nélküle. Ha egy alapos cáfolat után mégis nehéz elengedni a saját címkénket, akkor pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy mit nyerünk abból, hogy a címkét megtartjuk.
Elbánni egy ilyen címkével vagy hiedelemmel persze nem mindig ennyire egyszerű, a hiedelem ellen szóló érveket pedig különösen nehéz lehet felismerni, hiszen ezek nem illenek a képbe. Nem illeszkednek azon címkék sorába, amelyekkel adott esetben meghatározhatjuk magunkat.
Te hogyan címkézed fel magadat? Igazak ezek a címkék? Mit nyersz belőlük?
Kérsz egy kávét?