Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Egy megromlott házasság nyomában

2013.02.27. 08:24 Mátai Tamás

Armand és Izidóra házassága megromlott. De ki ezért a felelős? Lássuk hogy is van ez.

- Armand meghízott, mióta összeköltöztek. Tehát Armand a hibás.

- Persze Armand azért hízott meg, mert Izidóra jól főz, és hagyja férjének, hogy kétszer szedjen. Izidóra tehát a felelős.

- Persze Izidóra azért főz jól, mert Armand szeret jókat enni és szeretetreméltó, így Izidóra házasságuk kezdetén sok főzési trükköt tanult anyjától. Nem vitás, Izidóra anyja, az az álnok nőszemély az igazi bűnös.

- Izidóra anyja azért tanította meg lányát főzni, mert szereti, és szeretné boldogságban tudni őt, mert az a lány egy igen dolgos és rendes leány. Tehát Izidóra a felelős.

- Ugyanakkor Izidóra a dolgosságát, rendességét apjától tanulta. Tehát Izidóra apja tehet erről az egészről. Az apa viszont nyilvánvalóan nem engedte volna, hogy mindenféle alak elvegye a lányát, csak olyanhoz engedte menni, aki nyilvánvalóan dolgos és rendes. Így tulajdonképpen azért ment tönkre Armand és Izidóra házassága, mert Izidóra apja szereti a lányát.

oksag.jpg
Hihető, mi!?

A fenti okfejtéssel többféle baj is van. Legfőképpen az, hogy oksági állításokat tesz, azon belül is ún. lineáris oksági állításokat. Szeretünk okságban gondolkodni, mivel megnyugtató egy olyan világban élni, ahol okok és okozatok követik egymást. Hiszen, ha baj van, akkor nincs is mást tenni, mint az okokat felderíteni és megváltoztatni. Ha megváltoztatjuk az okokat, változnak az okozatok, és minden rendben is van.

Sokan gondolnak így a pszichológiai munkára is. Ha most rosszul érzem magam, akkor nyilvánvaló, hogy gyerekkoromban történt valami trauma, és ez okozza a jelenlegi rossz érzéseimet. (Meg egyébként is, a pszichológusokat csak a gyerekkori traumák érdeklik, és azzal magyaráznak mindent. Legalábbis az amerikai filmek szerint...)

Azonban ahhoz, hogy kijelentsük, hogy egyik dolog okozza a másikat, még nem elég, hogy az ok időben megelőzze az okozatot. Ha az orrom előtt elmegy a busz, és másnap krémest eszem, abból még nem következik, hogy a busz az oka a krémesfogyasztásomnak. Így például egy gyerekkori trauma sem okoz jelenbeli rosszullétet szükségszerűen.

Okságról akkor beszélhetünk, ha az ok minden egyes előfordulása esetén bekövetkezik az okozat, és az okozat minden egyes bekövetkezését megelőzően felmerül az ok. Azaz, ha minden egyes alkalommal, amikor elmegy előttem a busz, akkor másnap eszem egy krémest. Illetve minden krémesem elfogyasztása előtt egy nappal elmegy az orrom előtt a busz, akkor kijelenthetjük, hogy a busz lekésése okozza a krémesevésemet. Ha van olyan eset, amikor másnap nem eszem krémest, vagy olyan, amikor a krémes elfogyasztását nem előzi meg a busz lekésése, akkor nem állíthatom ezt.

Mindennapi életünkben ennél jóval kevésbé szigorúan értelmezzük az okságot. És lássuk be, hogy a fenti definíció még mindig nem elég szigorú. Hiszen minden ötödik születésnapot megelőzi a negyedik születésnap, és (most fogadjuk el, hogy) minden negyediket követi az ötödik. Mégsem állíthatjuk, hogy az ötödik születésnap oka a negyedik születésnap. A filozófia nem véletlenül foglalkozik az okság kérdésével már évszázadok óta – és teszi fel a kérdést, hogy egyáltalán létezik-e okság.

Láthatjuk, hogy nem is olyan egyszerű valamiről azt állítani, hogy oka valaminek. De ha még megy is, akkor is a világ nagyon kis részét tudjuk megérteni lineáris oksági összefüggésekben. Egy okozatnak többféle oka is lehet, és elképzelhető, hogy ezek együttes előfordulásának következménye az okozat. Azaz, mondjuk, ha egy busz nagy sebességgel közlekedik, önmagában még nem okozza egy ember halálát. Ha egy ember áll egy busz előtt, még az sem. Ha egy busz nekimegy egy embernek, az sem. Ha viszont nagy sebességgel nekimegy egy busz egy álló embernek, akkor valószínűleg már igen. (Ezt hívják multikauzalitásnak, azaz többszörös okságnak is.)

Az is elképzelhető, hogy egy oknak többféle okozata is lehet. Mondjuk, ha húsz méter magasról leesik egy váza a betonra, akkor annak a váza összetörése az okozata. De ugyanúgy okozata lesz az, hogy mondjuk a beton is megsérül.

Hogy tovább bonyolítsuk a dolgot, fontos még megemlíteni a cirkuláris okság elvét. A cirkuláris okság azt jelenti, hogy az ok és okozat egymással körkörös viszonyban vannak. Például nagy a stressz az életemben, gyengül az immunrendszerem, megbetegszem. A betegség azonban nagy stresszel jár. Így gyengül az immunrendszerem, még betegebb leszek. Ez még nagyobb stresszel jár. És így tovább. Azaz a stressz és betegség együttesen ok és okozat.

Ha tudunk a multikauzalitásról és a cirkuláris okságról, akkor viszont már nem is olyan egyszerű Armand és Izidóra esete. Hiszen Armand elhízásának többféle oka lehet, a jó étvágytól kezdve, mondjuk valamiféle öröklött hízási hajlamig. Az elhízás egyszerre oka és következménye lehet a házasság romlásának. Romlik a házasság, hízik Armand. Hízik Armand, romlik a házasság. Míg a lineáris oksággal nagy nehezen, de pálcát tudunk törni Izidóa apja felett, a cirkuláris oksággal és a multikauzalitással erre esélyünk sincs. 

Mi a megoldás tehát?

Attól függ. Ha ítélkezni akarunk, akkor válasszuk a lineáris okságot (persze alkalmazzuk szabadon), és reméljünk változást például attól, hogy Izidóra apja többé nem szereti a lányát.

Ha azonban elengedjük a felelős keresésének csábító gondolatát, akkor a változást attól remélhetjük, hogy Armandot fogyókúrára fogjuk, és Izidórával közösen párterápiára küldjük.

Lehet választani.

Van egy jó kis gyerekkori traumád? Biztos, hogy amiatt vagy jól/rosszul? Lineáris vagy cirkuláris? Krémes vagy busz?

5 komment

Címkék: stressz változás ok okozat multikauzalitás cirkuláris okság lineáris okság

A bejegyzés trackback címe:

http://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr125078871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Danny007 2013.02.27. 15:21:14

Nem biztos, vagy legalábbis nem tudom, hogy gyerekkori traumának nevezhető-e az, amikor kisiskolásként a helyes és illendő étkezési szokásokat akarták megtanítani. Nos, ehhez tudni kell, hogy balkezes vagyok...
És sokszor, ha fordítva fogtam az evőeszközöket (egy jobbkezeshez képest), akkor a tanító néni kiakadt és hangosan elkezdett kiabálni velem, hogy ezt így nem illik és végképp nem szabad és nem normális.
Egyrészt nagyon megalázva és szégyenkezve éreztem magam, hogy a többi gyerek, a konyhás nénik előtt kiabálnak velem, másrészt nem értettem, hogy miért baj az, ami nekem, az én felfogásom szerint természetes lett volna és hogy ezt miért kellett korlátozni. Dehát kisgyerek fejjel gondolva, a tanító néninek biztos igaza van, ezért valahogy elfogadtam és magamban kerestem a hibát.
Manapság viszont, ha teríteni kell például, olykor el kell gondolkodnom, hogy hova is kell rakni a villát, kanalat, melyik oldalra, vagy hogy melyik egyáltalán a jobb és a bal. Ez pl az útbaigazításra is igaz.

Viszont olvasva a posztod, elgondolkodtatott, és nem biztos, hogy ez a "tanító nénis" eset áll amögött, hogy zavaraim vannak a jobb- és baloldal tekintetében. Lehet az is, hogy eleve gyengébbek a képességeim e téren.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2013.03.05. 11:15:00

@Danny007: azt hiszem, hogy a történeted elég traumatizáló, igen. A cikk viszont épp arról szól, hogy egy-egy ilyen történet még nem biztos, hogy szükségszerűen azt okozza, hogy a jelen pillanatban rosszul érezd magad.

Régen a bal kéz használata egyenesen kiirtandó viselkedés volt, sokakat átneveltek jobbkezessé. Amit viszont kevésbé ügyesen használnak a balkezesek, így még a lassú, ügyetlen bélyegeket is rájuk lehetett sütni. Ugyan manapság már elfogadott, hogy a balkezesség ugyanolyan természetes, mint a jobbkezesség, mégse egyszerű balkezesnek lenni. Használati tárgyaink nagyrésze jobbkéz-preferenciához van illesztve a kávékiöntőtől, a konzervnyitón át, egészen az ollókig.

Danny007 2013.03.05. 15:59:56

Igen, értem, hogy mire gondolsz. De ha nem is tör úgymond felszínre, hogy én rosszul érezzem magam, azért még valahol mélyen ott rejtőzhet, esetleg kihatással lehet a tudtom nélkül a "traumatizáló" hatása miatt, nem? Ez nyilván nem biztos hogy így van, de elméletileg lehetséges?

(Még az ollóval csak-csak megbírkózom, viszont a konzervnyitó örök rejtély lesz számomra azt hiszem. Elméletileg van balkezes változat, de én még soha, sehol nem láttam. Viszont annak kifejezetten örülök, hogy legalább már nem égetnek meg máglyán, mondván, hogy a bal kéz az ördög keze.)

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2013.03.27. 16:58:01

@Danny007: ha a mindennapi életedben jelentős szenvedést okoz ez a gyerekkori történet, akkor érdemes vele foglalkozni. Ha ehhez a történethez hasonló történetekből soktíz vagy sokszáz van az életedben, akkor is érdemes vele foglalkozni. Ha viszont ez egy egyszeri eset, amire inkább csak érdekességként gondolsz, akkor lehet, hogy akként érdemes kezelni. :)

Danny007 2013.03.27. 18:24:56

Hüm, ez elgondolkodtató. Hirtelen nem is tudnám megmondani, hogy hova is sorolható az általad említett csoportok közül, tulajdonképpen.