Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Jó-e valamire a depresszió? (I. rész)

2012.10.19. 08:55 Mátai Tamás

A depresszió? Ugyan már, mire lenne jó. A depresszió az, amikor szomorú vagyok és nem megy semmi. Miért lenne jó?

A depresszió köznapi értelemben valóban a szomorúságot, lehangoltságot, rossz kedvet jelöli. Amikor a pszichológusok depresszióról beszélnek, akkor rendszerint nem egy kis rossz kedvre gondolnak.

depresszio.jpgA depresszió alatt minimum ún. depresszív epizódot értenek. Ez egy legalább kéthetes időszak, amikor az általános motiválatlanság jellemzi az életünket. Azért is írom ezt többes szám első személyben, mert depresszív epizód ha nem is mindannyiunk, de legtöbbünk életében legalább egyszer előfordul. Precízen meghatározható, hogy ezalatt a 2 hét alatt milyen tüneteket kell produkálni, hogy depressziónak nevezhessük az állapotot, de most itt csak néhányat emelek ki. Szóval a megjelölt időszakon belül általános rosszkedv, álmatlanság, fáradtság, értéktelenség vagy bűntudat érzete, csökkent döntési képesség jelentkezhet.

Mivel a teljes népesség körében az éves előfordulása különböző adatok szerint 12-15%, ezért néhány kutató feltette a kérdést: mégis mire jó ez? Ha ez egy kellemetlen állapot, amiből csak hátrány származik, akkor bizony az evolúció már rég kisöpörte volna.

Az egyik válasz egy megfigyelt jelenség lehet, az ún. depresszív realizmus. A fogalom azt a különös tényt jelöli, hogy a depresszióra hajlamos egyének jobban emlékeznek életük negatív eseményire, míg a depresszióra nem hajlamos egyének ezek egy jelentős részét egyszerűen törlik a memóriájukból. Azaz depresszióra hajlamos emberek reálisabban észlelik az őket körülvevő világot. És adott esetben a számba jöhető információk nagyobb részéhez juthatnak hozzá. A több információ pedig jobb döntéseket eredményezhet.

Érezted már magad hülyén hurráoptimisták között, és derült már ki, hogy neked volt igazad?

(folyt. köv.)

12 komment

Címkék: depresszió evolúciós pszichológia betegségelőny mire jó depresszív realizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr374829160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mezsuka 2012.10.19. 10:09:29

A DEPRESSZIÓ ÉS AZ EVOLÚCIÓ (részlet mzs evolúciós műhelydolgozatából)
"Tételezzük fel, hogy a depresszió – a darwini evolúciós szemléletet alapul véve – azért nem szelektálódott ki a filogenezis során, mert szükség van rá. Kérdés persze, hogy milyen régóta létezik a depresszió, és hogy a behódoló magatartással együtt járó külső-belső megnyilvánulások – melyet a depresszióval rokon viselkedésnek tartanak (Price, 1973) – vajon ugyanarról a tőről fakadnak-e, vagy az evolúció viszonylag új „melléktermékéről” van szó, melyet a modern kor kihívásai teremtettek. Ha azonban elfogadjuk, hogy a depresszió vagy ahhoz hasonló viselkedés a törzsfejlődésben évmilliók óta jelen van, és úgy tekintünk rá, mint evolúciósan adaptív viselkedésre, nem is nevezhetjük valódi betegségnek, inkább olyan önkéntelen választásnak, mely valamely rossz döntés elkerülésére szolgál. Így végső soron arról van szó, hogy ha nem lennénk képesek depressziós állapotba kerülni – ami pillanatnyilag ugyan rossz –, még ennél is rosszabb utak állnának előttünk. Nézzük meg, melyek ezek:
• Belehalnánk az utolsó vérig folytatott küzdelembe (szociális rang, társas vetélkedés hipotézis - Price, Gilbert; a Harlow-kísérlet depressziós tüneteket mutató, agresszív, párosodásra képtelen rhesusai)
• Nem tudnánk rávenni környezetünket arra, hogy segítsen nekünk nehéz helyzetünkben (postpartum depresszió – Hagen 1999; nők depressziója – Jennifer Burr 2001)
• Túl sok energiát fektetnénk olyan vállalkozásokba, melyek nem vezetnek sikerre (forrásmegőrző hipotézis, kötődéselméletek)
• Talán le kellene mondanunk az őrült zsenikről és a megszállott alkotóművészekről (pleiotrópia)
• Esetleg más, ennél súlyosabb patológiát kellene „választanunk” (skizofrénia, pszichopátiák)"

ravon 2012.10.19. 13:15:27

Üdv!
Először is: szeretem a kérdéseidet. :)

A depresszív realizmushoz: Javíts ki, ha tévedek, de én úgy tudom, hogy azt (is?) ide szokták sorolni, hogy az alapvetően hipotimabb emberek jobb becsléseket tesznek a világról, ergo tényleg realistábbak. Pl.: Szimulált autóvezetési feladatban pontosabban becsülték meg, mennyire lesznek jó sofőrök.

Amúgy van is egy kedves barátom, aki mindig azt mondja, hogy nem depresszív, csak realista (elég depresszív, és tényleg vannak jó meglátásai... :) )

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.19. 20:14:18

@mezsuka:
Köszönöm, hogy megosztottad a műhelymunkád egy részletét. :)

@ravon:
Örülök, ha tetszenek a kérdéseim. :) Erről a kísérletről még nem hallottam, de izgalmasan hangzik.

Papp Evelin 2012.10.20. 07:44:26

Érdekes volt nagyon a poszt, ezt még sosem hallottam. Nem is gondoltam bele, hogy miért gyakori az előfordulása a depr. epizódoknak a népesség körében. Valahogy egyértelműnek tűnt, hogy van egy erre hajlamos egyén, akinek aztán össze is jönnek a dolgai (vagy nem? tényleg, olyan esetet ismer a pszichológia, hogy valakin tök jó életkörülmények között tör ki a depresszió, vagyis tényleg csak a hajlamnak köszönhetően?) és akkor ez lesz a válaszreakciója.

A kérdés jó, bár nem értem, mi köze van a poszthoz. Csak kérdésekkel tudok válaszolni:

Érezted már magad hülyén hurráoptimisták között..
de hát ki nem?! (ha ugyanazt értjük hurráoptimistán)

és derült már ki, hogy neked volt igazad? ezt mit jelent? hogy igazam volt, hogy hülyén éreztem magam? az érzés nem igaz vagy hamis, csak van.
vagy igazam volt-e abban, hogy hülyeség hurráoptimistának lenni? most tényleg kérdőjelezzem meg egy ember alapbeállítódását?

minden jót,
e.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.20. 09:13:29

@Papp Evelin: a depresszió valóban összefügghet az életkörülményekkel. Magyarországon például a rossz szociális helyzet növeli a depresszió valószínűségét.
Ugyanakkor a depressziónak lehetnek biológiai okai is: hormonális változások is közrejátszhatnak.
A depresszió ugyancsak kapcsolódhat nehéz élethelyzetekhez, anyagi helyzettől függetlenül például egy elhúzódó gyász vagy valamilyen más veszteség is torkollhat ide.

A kérdés úgy kapcsolódik a poszthoz, hogy a depresszív realizmus jelenségét próbálja életszerűvé tenni, ezek szerint nem teljes sikerrel. :)

Danny007 2012.10.20. 22:24:40

Hm, azért ismerős a depresszió, nemcsak hallásból...

Az hülyeség, hogy ha az utolsó 3 mondat kapcsán a Homo oeconomicus jutott eszembe? ;-) Illetve azaz elmélet, ami szerint az ember nem csak racionális döntéseket hoz... Legalábbis, ezeket össze tudom kapcsolni, már ha jól értelmeztem a mélyen tiszelt Tanár úr szavait :))

Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok... ;-)

Danny007 2012.10.20. 22:37:52

Hmmm... "csökkent döntési képesség"... Ezt eddig nem is tudtam... Vajon miért épp ezt emeltem ki?! .....

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.22. 09:46:20

@Danny007: Kétségtelenül kapcsolható a két téma egymáshoz. A homo oeconomicus racionális, tehát teljes informáltságon alapuló döntéseket hoz. A depresszív realizmus azonban nem ezt teszi. Mégis, ha egy másik döntéshozóval vetjük össze, több információja lehet.

A csökkent döntési képesség meglátása a szövegben, pedig alkalmat adhat arra, hogy elgondolkozz: ez hogyan kapcsolódik az életemhez? :)

Danny007 2012.10.22. 10:31:46

Én tudom, vagy legalábbis sokat gondolkodom azon, hogy hogyan kapcsolódik a csökkent döntési képesség az életemhez, ezért is emeltem ki ;) S talán erre a hozzám közel álló emberek is rájöttek vmennyire, amikor a "mindegy", a "nemtom" és az ezekhez hasonló kifejezéseket használom ;)

Danny007 2012.10.29. 11:41:09

"Azaz depresszióra hajlamos emberek reálisabban észlelik az őket körülvevő világot."

És az lehet, hogy pont ettől a realitástól kerül valaki a depresszió egy még súlyosabb fokozatára?

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.29. 19:22:19

@Danny007: nem egészen. Nem tudjuk, hogy a depresszív realizmus ok vagy következmény-e. Azt tudjuk, hogy a depresszióra hajlamosak körében a negatív eseményekre való emlékezés jobb.

Ha úgy volna, hogy a realitás okozata vagy oka a depressziónak, akkor lehet, hogy tudnánk ilyen következtetéseket mondani.

Hipotézisnek viszont nagyon jó, kéne valami jó kis kutatást csinálni belőle. :)

Danny007 2012.10.29. 20:29:19

Hát hajrá, ha úgy gondolod, csinálj belőle egy "jó kis kutatást" :-) Érdekesnek tartanám az eredményt.

És az, hogy a depressziósak körében jobb a negatív eseményekre való emlékezés... Ezek az emlékek mennyire torzulhatnak pont a depresszióból kifolyólag (pl. a perszonalizáció, vagy az általános levertségnek köszönhetően)?