Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

A piramis és a lábvíz

2012.10.29. 09:31 Mátai Tamás

Mi a közös az ecetes lábáztatásban, a maslow-i szükséglethierarchiában és a térképben?

Elsőre mondhatnánk, semmi. Az ecetes lábáztatás a bőr felpuhítására, a bőrkeményedések eltávolítására és a lábgomba megelőzésére jó állítólag. A szükséglethierarchia erről nem mond semmit, csakúgy, mint a térképek.

labviz.jpgA maslow-i szükséglethierarchia az embert mint szükségletek egymásra épülő rendszerét mutatja be, arra fektetve a hangsúlyt, hogy minden embernek azonos szükségletei vannak, amelyek kielégítése egymást követő sorrendben történhet. Rendszerint egy piramis vagy háromszög formaként ábrázolják, de az tuti, hogy nem fogod rajta megtalálni, merre indulj a Deák térről, ha mondjuk a legközelebbi hidat keresed, hogy átkelhess rajta.

A térkép (esetleg) megmutatja, merre indulj a célod felé, de csak akkor, ha az valamilyen fizikai pont, pl. utca, hegy, patak, temető vagy templom. Ha a célod pl. a "teljes élet" vagy "szenvedély és boldogság", akkor nagy valószínűséggel nem szerepel a térképen.

A közös ezekben a dolgokban az, hogy mind mondanak valamit a valóságról. A valóságot leegyszerűsítik, összesűrítik, és segítenek nekünk a világban való eligazodásban. Azaz modellek. Az ecetes víz a bőrkeményedéstől való megszabadulást modellezi, a szükséglethierarchia az ember hajtóerőit, a térkép pedig egymástól távol lévő fizikai pontok elrendezését, elhelyezkedését.

A modellek nem önmagukban jók vagy rosszak. A modell jóságáról abban az értelemben tudunk beszélni, hogy a valóságot (valóságrészletet), amelyet modellez megfelelően be tudja-e jósolni. Ha igen, akkor jó a modell, ha nem, akkor vagy felül kell vizsgálni, vagy el kell vetni. 

A modell tehát valamit modellez, és valahogyan teszi azt (jól vagy rosszul). Mindannyian modellezünk, mindannyian szeretnénk megjósolni, hogy a másik ember viselkedése hogyan alakul, hogy működik a világ. A modellezéssel azonban többféle hibát is elkövethetünk.

1. Figyeljük meg Béla viselkedését: Hétköznapokon a buszvezető, pocakos, 50 éves Béla 5 órakor indul munkába.

2. Alkossunk erről egy modellt: "Béla minden reggel 5 órakor indul munkába."

Ez a modell Béla viselkedésének egy részét (munkába indulás) írja le, azt jól modellezi is.

Az első hiba, amit elkövethetünk, az, hogy nem arra alkalmazzuk a modellt, amit modellez. Azaz azt mondjuk, hogy a buszvezetők minden reggel 5 órakor indulnak, vagy a pocakos, 50 éves férfiak minden reggel 5 órakor indulnak.

Ha történetesen Bélát áthelyezik egy másik műszakba, és elég csak 7 órakor indulnia, akkor újabb megfigyeléseink nem igazolják a modell jóságát. A másik hiba, amit elkövethetünk, az az, hogy miközben Béla újabban tapasztalhatóan 7-kor indul, továbbra is azt állítjuk, hogy "Béla minden reggel 5 órakor indul munkába." Azaz nem vetjük el a rossz modellt.

De mire jó ez nekem?

Az egyik, amire ezt a gondolatot lehet használni, az az, hogy ez alapján át tudom gondolni, hogy jól rendszerezem-e a mindennapi tapasztalataimat. Jól alkalmazom-e modelljeimet? (Vajon tényleg hangos-e az összes szomszéd, tényleg kiállhatatlan-e az összes BKV-ellenőr?)

A másik pedig ez: Vajon van-e olyasmi az életemben, amiről sejtem/tudom, hogy nem működik, mégis ragaszkodom ahhoz?

Te milyen modellekre támaszkodsz, hogy eligazodj emberi kapcsolataidban? Mikor kételkedtél utoljára e modellek megbízhatóságában?

22 komment

Címkék: modell kognitív mire jó

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr834875117

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Danny007 2012.10.29. 09:47:31

Egyáltalán muszáj-e modellekre támaszkodnunk, hogy eligazodjunk az emberi kapcsolatainkban? Illetve... ha nem is muszáj... de tényleg modellekre támaszkodunk, hogy eligazodjunk az emberi kapcsolatainkban?

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.29. 10:03:03

@Danny007: Nem muszáj. De mivel a modellek egyszerűsítik a valóságot, így használatuk időt és energiát spórol. Nem valószínű, hogy minden emberi kapcsolatunk minden egyes történését önálló, új eseményként tudjuk kezelni. Sokkal valószínűbb, hogy mintázatokba rendezzük ezeket, azaz modellezünk.

Kanyó Zsuzsa 2012.10.29. 10:42:05

Szerintem az emberek többsége modellezi a valóságot, ezért van könnyű dolguk a szélhámosoknak.Úgy gondoljuk, ha valaki jólöltözött és kulturáltan beszél, akkor el lehet hinni, amit mond.Van az embereknek összességében az életről is modelljük. Az enyém például az, hogy ha én jóindulatú és figyelmes vagyok, akkor a másik ember is az lesz hozzám.Ebben a hitemben már jó sokszor megcsalatkoztam.Vannak olyan emberek, akik csak azzal hajlandóak normálisan viselkedni, akikről feltételezik a hatékony büntetni tudást.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.29. 10:57:12

@Kanyó Zsuzsa: Pontosan. A jólöltözöttséghez gyakran társítunk jó szándékot is, pedig ez a modell néha megbukni látszik.
A második eset épp egy modell felülvizsgálata. A jóindulat és figyelmesség nem jósolja meg a másik viselkedését, így kiegészítetted a hatékony büntetni tudás változóval, amely már működni látszik. :)

Danny007 2012.10.29. 11:16:02

@Mátai Tamás: Tehát akkor, minden ember modellezi a kapcsolatait, ha nem is mindegyiket, de jópárat?

Meg... mondjuk a térképet is érheti nyomdahiba, a Maslow-piramis alól is lehet kibúvó, az ecetnek is lejárhat a szavatossága...

Tehát, hogy esetleg, a legjobbnak tűnő modellek is megbukhatnak egy-egy, akárcsak aprócska ponton is. De akkor meg miért kockáztatunk azzal, hogy esetleg felállítunk egy rossz modellt, ami csak a felülvizsgálat során tudatosul bennünk, hogy rossz (vagy nem is jövünk rá)? Hiszen azzal az idővel, amennyivel a felülvizsgálat és egy újabb modell felállítása történhet... Illetve, ha nem jövünk rá, hogy az rossz modell, hanem végig abban a tudatban élünk, hogy az igenis jó modell... Akkor ez min-mind felesleges idő- és energiabefektetés a modellezésbe... Tehát akkor meg nem spórolunk meg időt a modellezéssel...

De ne érts félre, nem a modellezés ellen vagyok, csak kérdezem.. Biztos, hogy mindig a modellezés a legegyszerűbb módja annak (amivel időt és energiát is spórolhatunk akár), hogy emberi kapcsolatainkban jobban elmélyedjünk?

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.29. 11:21:59

@Danny007: "Biztos, hogy mindig a modellezés a legegyszerűbb módja annak, hogy emberi kapcsolatainkban jobban elmélyedjünk?"

Nem, ilyesmit nem állítottam. A modellezés nem az elmélyülést szolgálja, hanem a bejósolhatóságot. A modell értelme az általánosítás, az elmélyülés épp az ellenkezőjét jelenti, azaz az egyedi esetre, egyedi emberre való koncentrálást.

Danny007 2012.10.29. 11:24:26

Remélem, azért a hozzászólásaim nem tűnnek kötekedésnek, mert nem annak szánom...

Egyszerűen csak, az írásaid arra késztetnek, hogy elgondolkodjak magamon, a külvilágon, a kapcsolataimon, stb. S talán, ez lenne az egyik célja is ennek a blognak, ami nálam bevált.

Szóval, mindenképp köszönöm, hogy létrehoztad ezt a blogot és csak remélni tudom, hogy minél több embert fog gondolkodásra késztetni, ahogy szerény személyemet is. Csak így tovább! :-)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.10.29. 11:24:42

@Danny007: Az, hogy modellekben gondolkodunk-e, vagy sem (akár emberi kapcsolatokról, akár bármi másról), nem választás kérdése. Az emberi agy nevű számítógép gyárilag úgy van összeragva, hogy a világ megismerésének műveletét CSAK modellek alkotásával képes elvégezni. Nincs alternatíva. Nem jó kérdés, hogy hasznos lenne-e, ha tudnánk repülni: nem tudunk. Ugyanígy: az agyunk nem képes nem-modellezni.

Danny007 2012.10.29. 11:27:49

@Mátai Tamás: Nem is konkrétan az elmélyülésre gondoltam a modellezéssel kapcsolatban... hanem magára, mint a módszer használatára. Mi értelme a jósolgatásnak, az általánosításnak, ha minden eset más és más? Pláne, ha azzal időt és energiát is veszthetünk,, főleg akkor, ha a modellek sorra dőlnek meg.

Danny007 2012.10.29. 11:31:43

@Birtalan Balazs: De ha gyárilag így van összerakva... Mégse modellezünk le minden egyes aprócska kis részletet az életünkben... Akkor meg vmelyest csak képes az agyunk "nem-modellezni", nem? És ha már a kis dolgoknál sikerül a "nem-modellezés", miért nem tudjuk akkor ezt kivetíteni a nagyobb, lényegesebb dolgokra? Vagy erre is az a válasz, hogy mert így vagyunk összerakva?

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.10.29. 11:39:04

@Danny007: A kis dolgokról is modelleket alkotsz, még ha nem is tudsz róla. De azt hiszem, nem kéne itt elmerülni a neurológia mélyrétegeibe, főleg, hogy egyikünk sem ért hozzá. ;)

Danny007 2012.10.29. 11:42:30

Azért egyikünk talán jobban ért hozzá, mint a másik
;-)

Danny007 2012.10.29. 11:43:55

@Birtalan Balazs: De ezt hogyan lehet bebizonyítani, hogy én, vagy akárki más a kis dolgokról és készít modellt?

Danny007 2012.10.29. 11:48:40

Illet, ezt hogyan állapították meg?

Kanyó Zsuzsa 2012.10.29. 14:27:29

Már nem emlékszem, ki mesélte nekem, hogy falun élt 20 éves koráig, akkor úgy gondolta, elmegy Budapestre dolgozni. Mielőtt útra kelt, az édesanyja így okította:-Kislányom, amíg nem tudsz Pesten tájékozódni, kérdezősködj.Idős, vagy középkorú néniket szólíts meg, mert egy férfi becsaphat, bárhova elcsalhat, megerőszakolhat.Van,akinek ez a modellje.Az ismerősöm a tanácsot megfogadta,azon csak később gondolkodott el, hogy egy nő is elkábíthatja, kirabolhatja.Ezzel együtt mindnyájunknak kellenek viszonyítási pontok.Én a modellezés elméletét így vetítem le a gyakorlatra, a mindennapokra.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.29. 15:30:27

@Danny007: "Mi értelme a jósolgatásnak, az általánosításnak, ha minden eset más és más? Pláne, ha azzal időt és energiát is veszthetünk,, főleg akkor, ha a modellek sorra dőlnek meg. "

Az értelme az, hogy nem minden eset más és más és a modelljeink nagyon sokszor jól működnek. A poszt épp arról szól, hogy vannak kivételek. Egy-egy kivétel még nem jelenti, hogy rossz a modell, csak mondjuk azt, hogy nem arra alkalmazzuk, amire való.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.29. 15:30:59

@Kanyó Zsuzsa: nagyon jó példa, köszönöm, hogy leírtad. :)

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2012.10.29. 16:24:36

@Danny007: A világból megszámlálhatatlanul sok információ árad felénk. A monitornak, amit most olvasol, minden egyes négyzetmillimétere információk garmadáját zódítja rád. Ezeket egyenként képtelenek lennénk feldolgozni. Egyszerűen az agyunk processzora kevés lenne hozzá. Ezért az információkat (1) szűrjük, (2) ilyen-olyan módon csoportosítjuk, kötegeljük. Például te most nem a monitor négyzetmillimétereit LÁTOD, hanem ezt a szöveget OLVASOD. És amígy föl nem hívom a figyelmedet arra, hogy milyen betűtípussal és milyen háttérszínen van ez a szöveg, nagy valószínűséggel ezeket az infókat figyelmen kívül hagyod, mivel a szöveg befogadása szempontjából nincs jelentőségük. Más szóval: nem szerepelnek a pillanatnyilag alkalmazott MODELLEDBEN.

Így érthető? :)

Danny007 2012.10.29. 20:04:44

Igen :) És köszönöm! ;)

Papp Evelin 2012.10.30. 01:04:51

Micsoda kommentözön! :)
Amúgy Zsuzsa sztorijához csak annyit fűznék hozzá: én meg észrevettem, hogy a buszon leginkább velem egykorú vagy középkorú nők mellé szeretek ülni. A férfiakkal nem tudom mi bajom van, amúgy ők tetszenek, az idősebb nők mindig beszélgetni akarnak (modell!), a fiatalabb (kis)lányok meg idegesítőek (modell!)
Gondolkodtam most egy kicsit és szerintem én is ösztönösen tartok az idegen férfiaktól. Ha választani kell (pl. segítséget, tanácsot kérni az utcán) inkább egy idegen nőben bízom jobban.És persze a jobban öltözöttekben. Eszembe jut egy eset, egy teljesen normálisan kinéző-viselkedő néni kért tőlem pénzt a teljesen átlátszó ,,ellopták a tárcám, nem tudok buszjegyet venni"-szöveggel. És én készséggel adtam volna neki, csak nem volt apróm, elmentem váltani, és csak a végén lett gyanús a dolog, amikor 500 helyett inkább mégis ezret kért a néni, mert még enni is akart, de már odaígértem neki, szóval odaadtam (azt hiszem ötszázat, de nem lehetetlen, hogy ezret.) Még meg is ígérte, hogy majd elküldi postán, leírta a címemet, stb. Később még sokáig gyötört a kérdés, hogy akkor én most át lettem e iszonyatosan vágva a palánkon vagy sem. Csak egy este, mikor társasággal voltam, és találkoztam vele az utcán, akkor lett biztos, hogy igen. (Nem lincseltük meg, nyugi.) Akkor eléggé átértékeltem magamban a kedves öreg néni rendes ruhában-modellt.

Papp Evelin 2012.10.30. 01:19:00

váá újféle fölső kép van? észrevettem! :D

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.30. 08:27:18

@Papp Evelin: Igen, ez egy szép példa a modellek átértékelésére.
A fölső kép valóban változott, köszönöm, hogy észrevetted. :)