Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Miért hülye Pistike? (2. rész)

2012.11.02. 13:06 Mátai Tamás

Ott hagytuk abba Pistike vizsgálatát, hogy Pistike vagy gyári hibás (gének), vagy hülyének nevelték (környezet). És hogy mennyivel könnyebb lenne a dolgunk, ha Pistikének lennének testvérei. De nem mindegy, hogy milyen testvérei.

Először is legyen Pistikének egy egypetéjű ikertestvére: Móricka, aki Pistikétől távol, egy másik családnál nevelkedik (de ettől a génállománya még pontosan ugyanolyan, mint Pistikéé). Legyen Pistikének egy másik testvére is, Béla, aki fogadott gyerek, de Pistikével egy háztartásban nevelkedik.

Ők itt sorban Móricka, Pistike és Béla:

pistikeek.jpg

A pszichológiai gondolkodás Pistike hülyeségének kérdését a testvérei felől próbálja megválaszolni. Ha Móricka, aki genetikailag 100%-ban azonos Pistikével, ugyanazt a viselkedést produkálja, miközben a Pistikével azonos környezetben nevelkedő (ám genetikailag vadidegen) Béla, nem mutatja ezt a viselkedést, akkor valószínűsíthető: Pistikének a génjeiben van a hülyeség. Ha Móricka nem produkálja a viselkedést, miközben Béla meg pontosan ugyanúgy hülye, akkor Pistike viselkedésének kulcsa a környezetben keresendő: Pistikét hülyének nevelték.

Egyszerű ez, nem?

Nem egészen. Hiszen mi van, ha mindketten mutatják a viselkedést, vagy egyikük sem? Akkor nem igazán tudunk semmit mondani erről a viselkedésről. Arról nem is beszélve, hogy a durvaság vagy hülyeség önmagukban sokféle dolgot jelölhetnek, egyéni ízlésünknek megfelelően. Emiatt nem is olyan könnyű a válasz a kérdésre, hogy miért hülye Pistike.

A hasonló logikájú kutatásoknak köszönhetően mégis tudunk sok mindent arról, hogy bizonyos mentális betegségek mondjuk könnyebben vagy nehezebben örökölhetőek. Ez a tudás arra jó, hogy az örökletesebb betegségeknél a születendő gyerek esetében a betegség kialakulását megpróbálják megelőzni, vagy korábban kezdjék meg a mentálhigiénés munkát.

De mire jó ez nekem?

Vannak olyan dolgok, amelyek génjeinkben vannak kódolva, ezeken nem, vagy csak nagyon drasztikus módon tudunk változtatni (pl. szemszín, testmagasság). Ennek a változtathatatlanságnak az elfogadása a jóllétünk egyik kulcsa is lehet. Vannak olyan dolgok is, amelyeken tudunk változtatni. Annak a felismerése, hogy ezek változtathatóak, szintén megkönnyebbülést hozhat.

Ha valakinek feltett szándéka, hogy boldogtalan legyen, egyszerű a dolga: fogadjon el tényként magában olyan, általa negatívnak ítélt tulajdonságokat, amelyeket elvileg megváltoztathatna, ezzel egyidejűleg öljön bele rengeteg energiát genetikailag kódolt tulajdonságai megváltoztatásába.

Te hogyan ismered fel a dolgokat, amelyeken nem tudsz változtatni? És mit teszel azokkal a dolgokkal, amelyeken tudsz változtatni?

5 komment

Címkék: modell genetika test evolúciós pszichológia környezet mire jó transzgeneráció

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr44880455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kanyó Zsuzsa 2012.11.02. 15:05:33

Örülök, hogy megkérdezted.Van valami, amiről a mai napig nem tudom, lehet-e rajta változtatni, vagy nem.Nincs zenei hallásom.Az alsó tagozatban szerettem volna a kisdobos énekkar tagja lenni, de nem sikerült, mert az énektanár finoman szólva alkalmatlannak talált.Ezt nagy kudarcnak éltem meg.Sok embertől hallottam, hogy mindenkit meg lehet tanítani énekelni, akinek a beszélőszervei épek.Sajnos a jó hallású rokonaim és osztálytársaim nem tekintették kihívásnak, hogy engem énekelni tanítsanak.Mondtam az édesanyámnak, hogy zeneiskolába szeretnék járni.Erről lebeszélt, mondván, hogy nincs szükségem eggyel több kudarcra, volt már elég.Ez végigkísért. Kirándulásokon, bulikon nem mertem bekapcsolódni a közös éneklésbe.Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megbeszéljem magammal, nem tragédia ez. Annyi szép dolog van még a világon.

Danny007 2012.11.03. 17:54:44

"...bizonyos mentális betegségek mondjuk könnyebben vagy nehezebben örökölhetőek."

Ezalatt milyen betegségek jöhetnek szóba pl?

Illetve, olyan tényleg van, hogy valaki tudatosan elhatározza, hogy nah, már most ő boldogtalan lesz? Miért tesz valaki ilyet, miből gondolja, hogy ez jó neki?

Meg... ha valaki elhatározza, hogy olyan dolgokon akar változtatni, amik genetikailag vannak kódolva, azokkal túl sok változtatásra úgy se lesz képes, nem?

Danny007 2012.11.03. 19:11:56

@Kanyó Zsuzsa: Szerintem, ez olyasmi lehet, mint a rajzolás. Vannak pl a szinte csodákat ígérő, pár napos jobb agyféltekés rajztanfolyamok, ahol állítólag bárki megtanulhat rajzolni, aki szeretne. Elvileg azoknál az embereknél lehet megfigyelni a legnagyobb változást, akik előtte nagyon racionálisan gondolkodtak és nem használtak ki azokat a képességeiket, amiket a jobb agyféltekéjük nyújthatott volna. Egyfajta szemlélet váltásról is szó van.

Viszont az, hogy valaki elsajátít, fejleszt bizonyos képességeket, megtanulja pl, egy jó portrékészítésének a módszerét, az még nem jelenti azt, hogy ezáltal jó rajzos (szélesebb távlatokban, ha valakinél erről van szó, jó művész) lesz.

És valahol szerintem ez lehet a zenei hallással és az énekléssel is. Lehet fejleszteni bizonyos módszerekkel a zenei hallást, meg lehet tanulni szépen énekelni, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy akkor valaki JÓL is fog tudni énekelni, jó énekes is lesz (és itt nem arra gondolok, h vki hivatásának választja az éneklést).

Tehát, ha Pistikére gondolok, meg arra, amit Tomi eddig írt róla (és ezeket értelmezem), akkor gondolom, vannak olyan dolgok, amiket egy bizonyos szintig lehet fejleszteni, tanulni (a környezettől megszerezni), de olykor ez a fejlesztés kevés, hogy valaki abban az adott dologban jó legyen és ahhoz már kell az, hogy az a sokszor említett "plusz" meglegyen mélyen az ember "bugyraiban"/génjeiben. (feltéve ha ez a "plusz" gének által örökíthető).

De szólj Tomi, ha rosszul értelmeztem az írásaidat, és ezáltal rossz úton járok...

Remélem azért, amiket most írtam, nem tűnnek okoskodásnak, "észosztásnak", mert az itteni kommentjeimet tényleg nem annak szánom :) Meg amúgy se vagyok egy okostojás...

Papp Evelin 2012.11.05. 00:25:58

Nem tudom, mennyire szólt erről a poszt, de nekem az örökölt/kialakult tulajdonságokról az alap habitusom jut eszembe, aminek sokszor próbáltam ellene menni, nem sok sikerrel. Néha mondjuk magamat is meglepem. Alapból eléggé introvertált vagyok, de néhány közegben, helyzetben teljesen meg tudok nyílni, és nagyon pörgős vagyok. Na most, ez tetszik is meg nem is.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.05. 08:02:40

@Kanyó Zsuzsa: A zenei hallás tanulható, de 3éves kor felett már kicsit nehezebben. Ekkor ugyanis még a fülünk sokkal érzékenyebb bármilyen hangra, ezután viszont saját anyanyelvünk hangjait jobban tudjuk érzékelni. Ha nincs semmilyen hallószervi károsodás, akkor, ha sok energiával is, de lehet ezen változtatni. Valószínű, hogy egy logopédus vagy zenetanár nálam pontosabb választ tud.

@Danny007: A legtöbbet a szkziofréniáról tudunk, ennek a családi halmozódása jelentős. Ha jobban érdekel a téma, akkor ajánlok hozzá könyvet.

@Papp Evelin: Az introverzió és extraverzió nehéz kérdés. Állatkísérletekből tudunk arról, hogy az öröklékenysége magas. Mivel állatkísérletekből tudjuk, ezért nem tudjuk, hogy az embernél hogy is van ez. Az embereknél mindenesetre tartós személyiségvonásnak tartják, azaz, ha változtatható, akkor is nehezen. Vannak olyan elméletek, amelyek az extra/introverziót dimenzióként írják le, amelynek közepét hívják ambivertáltnak. Az ambivertált emberek mind extra, mind introverzív tulajdonságokkal bírnak.