Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Helló, WC!

2012.11.07. 09:04 Mátai Tamás

Hogyan érintene téged az, ha megtudnád, hogy van valami, amit az összes ismerősöd tud rólad, de te nem tudod magadról? Szeretnél tudni róla? Egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy mások tudják és te nem?

Az utóbbi kérdésre egyszerű a válasz. Te magadat belülről érzékeled, észleled. Mások meg kívülről, azaz más nézőpontból. Lehet, hogy számodra amit, és ahogyan teszel teljesen érthető és logikus, de amit te látsz magadból az nem ugyanaz, mint amit mások látnak. És az is lehet, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket tudattalanul megteszel, számodra nem is felfoghatók, de mások érzékelik, észlelik.

johari_ismeretlen.jpgÉletünknek (személyiségünknek, viselkedésünknek stb.) van egy olyan területe, amelyet ismerünk, és amelyet mások is ismernek. Ha például köszönsz, amikor belépsz egy helyiségbe, akkor erről tudsz te is, mások is. Ez a viselkedésednek az ún. nyílt területe.

Életünknek van olyan terepe is, amelyről tudunk, de mások előtt nem feltétlenül vállaljuk be: gondoskodunk róla, hogy ne tudjanak róla. Például, ha az említett köszönést akkor is megtesszük, ha a mellékhelyiségbe lépünk és nincs ott senki, akkor ez olyasmi, amiről mi tudhatunk, mások nem, de talán nem is baj, hogy nem tudnak. Ezt a területet hívják személyiségünk rejtett részének. (Kevésbé abszurd példával a másoknak el nem mondott álmaid is ide tartoznak.)

Az is lehetséges, hogy mi meg vagyunk győződve, hogy egyszerűen csak köszöntünk, de rajtunk kívül mindenki más látja, hogy ekozben valami furcsa fintor jelent meg az arcunkon. Ez a személyiség ún. vak területe vagy más néven vakfoltja. (Te is ismerhetsz olyan embert, aki rengeteget beszél, és menekülnek előle; mindenki tudja ezt róla, csak ő maga nem.)

Logikusan következik még egy negyedik terület is, amely az életünknek azt a részét teszi ki, amiről sem mi, sem mások nem tudnak. Ezt nevezik ismeretlen területnek. (Mondjuk egy lyukas fog, ami még nem fáj vagy egy elfelejtett életesemény, amiről mások sem tudnak.)

A négy terület együttesen lefedi életünk egészét, a fenti felosztás az ún. Johari-ablak modellje.

ablak.gif

A modell szerint azonban ezek között a területek között nem merevek a határok. Egyre inkább megismerhető a vak terület. Helyzet és kapcsolat szerint tudatosan változtatható a rejtett és nyílt terület közti határ. Nyilvánvaló, hogy önmagunk megmutatása különböző helyzetekben különböző mértékben elfogadható. Ha épp önismereti munkában vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy szoktunk köszönni a wc-nek, bár magunk sem tudjuk, hogy miért, és kíváncsiak lennénk ennek az okára, mert már nagyon zavar. Ugyanezek a mondatok valószínűleg kevésbé szerencsések, ha az ismeretlen hentesnek címezzük tíz deka párizsi és egy szál lángolt kolbász rendelése közben.

A vak terület megismerését hívják önismereti munkának is, ennek segítségével tárhatjuk fel saját magunk számára viselkedésünk visszatérő, érthetetlen, esetleg zavaró elemeit. A fenti definícióból azonban következik az is, hogy ennek a megismerése egyszerűbb, ha külső és lehetőleg objektív szemlélő (pl. pszichológus, terapeuta, segítő szakember) segítségét vesszük igénybe.

Mikor vetted észre valaki más vakfoltját? Te mit teszel vakfoltod és ismeretlen területed megismerése érdekében?

6 komment

Címkék: terápia modell pszichológia önismeret vakfolt johari-ablak

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr734893691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kanyó Zsuzsa 2012.11.07. 10:23:12

Szeretném tudni a vakfoltjaimat, ezért olvasok pszichológia könyveket, és ezért vettem részt néhány önismereti tréningen.Akkor tud az ember fejlődni, ha ráébresztik, mit csinál rosszul.Sajnos túlzottan ragaszkodom a pozitív énképemhez, ezért hiába tudom az eszemmel, hogy a vakfoltjaimat fel kellene tárni, félek ettől. Volt már olyan történet az életemben, hogy valakivel közöltem, mennyire zavaró, amikor ugyanazt a sztoriját ugyanannak az embernek többször elmeséli,és így reagált:ezt rajtad kívül még senki nem vette észre, de inkább mondd meg a hátam mögött.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.07. 17:41:03

@Kanyó Zsuzsa: A pozitív énkép fenntartása mindannyiunk elemi szükséglete. Feladni ezt nemcsak nagyon nehéz, de nem is kell. Időnként azonban érdemes felülvizsgálni, hogy úgy vagyunk-e jó emberek, ahogy gondoljuk, vagy lehet hogy másképpen. :)

mezsuka 2012.11.24. 15:41:32

Az önismereti munka ezen része (vakfolt feltárása) Jungnál Árnyékszemélyiségünk megismerését jelenti. Sokan azt hiszik, az Árnyék valami baljós, sötét és negatív dolog, ám Jung csak annyit mond róla, hogy olyan kvalitások helye, amelyeknek nem vagyunk tudatában (mert árnyékban vannak :-). Amint felismerjük árnyékos oldalunkat - akár barátok, akár pszichológus, akár spontán személyiségfejlődés révén - már nem Árnyék többé.

mezsuka 2012.11.25. 10:51:08

Tudod, nekem mindig mindenről eszembe jut valami. Aztán arról is még valami, és ennek sosincs vége. Amit írtál az úgy jó ahogy van. Csak az én Jungimádásom határtalan.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.25. 10:53:08

@mezsuka: Köszönöm, de tényleg fontosnak tartom a jungiánus kiegészítést. :)