(alkalmanként, kis csoportokban, rövid ideig, kis csevegéssel, természetesen)
Introvertáltak, egyesüljetek!
2012.11.11. 08:41 Mátai Tamás
4 komment
Címkék: csoport introvertált vicces kép
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr614901427
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Danny007 2012.11.11. 19:55:58
Ez megmagyaráznád?
Kanyó Zsuzsa 2012.11.19. 21:42:56
Danny!Lehet, hogy most nem vagy gépközelben, majd ha ott leszel, elolvasod.Szerintem ebben a kontextusban az introvertált a saját lelkével foglalkozó embert jelenti.Ha két ilyen találkozik, nagyon jókat tudnak beszélgetni.
Kanyó Zsuzsa 2012.11.20. 19:45:34
@Danny007: Nagyon egyedül vagy? Ezt a hozzászólásaidból gondolom.
Danny007 2012.11.20. 20:39:49
@Kanyó Zsuzsa: Egyedül? Fura, hogy egy ilyen rövid, egyszerűnek tűnő kérdést is, milyen nehéz megválaszolni, attól függ, hogy hogyan értelmezem, értelmezzük...
Vannak a közvetlen környezetemben olyanok, akikkel szinte mindennap találkozom és jól elvagyok velük, jól eltöltjük az időt... de valahogy mindig van velük egyfajta hiányérzetem, úgy érzem, hogy valahogy nem az igazi. Ezeknek az embereknek nem mondanám el a legféltettebb titkaimat, gondolataimat, mondjuk egy csésze tea mellett, viszont jól érzem magam velük, ha közösen töltjük az időt, elmegyünk valahova együtt, moziba, könyvtárba, stb.
Vannak akkor olyan emberek, akikkel szintén szívesen elmennék ide-oda, együtt tölteném velük az időt és a legrejtettebb érzéseimet is megosztanám velük, viszont nagyon nincs mód a személyes találkozásokra, csak bizonyos alternatív megoldásokra.
És ott van a család...
Tehát arra, hogy egyedül érzem-e magam, nem feltétlenül mondanék igent, hiszen vannak körülöttem emberek (az már másik kérdés, hogy kikre támaszkodhatok és kikre nem).
Az én esetemben, a "magányos" címke talán megfelelőbb. Amit természetesen "köszönhetek" magamnak is, zárkózottságomból adódóan, kevés embert vagyok képes igazán közel engedni magamhoz.
Vannak a közvetlen környezetemben olyanok, akikkel szinte mindennap találkozom és jól elvagyok velük, jól eltöltjük az időt... de valahogy mindig van velük egyfajta hiányérzetem, úgy érzem, hogy valahogy nem az igazi. Ezeknek az embereknek nem mondanám el a legféltettebb titkaimat, gondolataimat, mondjuk egy csésze tea mellett, viszont jól érzem magam velük, ha közösen töltjük az időt, elmegyünk valahova együtt, moziba, könyvtárba, stb.
Vannak akkor olyan emberek, akikkel szintén szívesen elmennék ide-oda, együtt tölteném velük az időt és a legrejtettebb érzéseimet is megosztanám velük, viszont nagyon nincs mód a személyes találkozásokra, csak bizonyos alternatív megoldásokra.
És ott van a család...
Tehát arra, hogy egyedül érzem-e magam, nem feltétlenül mondanék igent, hiszen vannak körülöttem emberek (az már másik kérdés, hogy kikre támaszkodhatok és kikre nem).
Az én esetemben, a "magányos" címke talán megfelelőbb. Amit természetesen "köszönhetek" magamnak is, zárkózottságomból adódóan, kevés embert vagyok képes igazán közel engedni magamhoz.
