Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Bolond-e vagy?

2012.11.27. 08:45 Mátai Tamás

Veszélyes dolog blogot írni. A múltkori posztom kapcsán egy barátom, akit nem lehet azzal vádolni, hogy túlságosan magabiztos, ijedten írt nekem a facebookon: attól fél, hogy bipoláris zavara (mániás depressziója) van. Néha levert, néha meg fel van pörögve. Mondjam meg neki, hogy hogyan tudja eldönteni magáról, mert a neten található tünetlistákról valami igaz rá, valami meg nem annyira.

bolond.jpgFélelmét rögtön átéreztem, magam is voltam már mániás fázisban lévő depressziós, disztímiás, szenvedtem mind a tíz különböző személyiségzavarban, voltam fóbiás, alkalmazkodási zavaros, de még talán a pánikroham tüneteit is produkáltam. Sőt mindezeket egyszerre tapasztaltam, nem is akármikor.

A legtöbb pszichológushallgató életében eljön a pillanat, amikor pszichopatológiát kell tanulnia. Ez a tárgy a mentális betegségekkel foglalkozik: milyen betegségek vannak, mit tekintünk és tekintettünk régen mentális betegségnek, milyen okai lehetnek egy-egy betegségnek, mi a lefolyásuk, milyen a prognózisuk, egyes pszichoterápiás iskolák mit gondolnak ezek gyógyíthatóságáról, és melyek a gyógyítás módjai.

Ennek a tárgynak a keretében tehát betegségek tünetlistáival is találkozik az egyszeri hallgató, és minél inkább elmélyül a tárgyban, annál gyorsabban kezdi észlelni magán a mentális betegségek tüneteit. Na nem feltétlenül azért, mert bele lehet őrülni a tanulásba.

A jelenség, miszerint betegségekről olvasva magunk is az adott betegség tüneteit kezdjük észlelni magunkon olyan gyakori, hogy még neve is van. Úgy hívják, hogy az orvostanhallgatók betegsége. Esetükben is azt  jelöli, hogy amikor a hallgató tanulja egy-egy betegség tüneteit, akkor elkezdi vizsgálni magát, és csodák-csodája meg is találja a tüneteket, amit épp tanul. Függetlenül attól, hogy épp milyen betegségről van szó.
A mentális betegségeknél azonban van még egy csavar. A "hagyományos" betegségek tünetei általában jól körülírtak. Hasmenést, piros vagy kék foltokat, különös viszketéseket és mondjuk hajhullást is lehet tapasztalni, mentális betegségtüneteket azonban ezeknél jóval egyszerűbb megfigyelni. Ennek az az oka, hogy a mentális betegségek tünetei nehezebben ragadhatók meg nyelvi eszközökkel, gyakorta külső megfigyelést igényelnek vagy épp az ember szubjektív tapasztalatairól szólnak. Van olyan betegség, amelyre egyszerre lehet jellemző a túl sok vagy a túl kevés alvás, evés, szexuális tevékenység, beszéd stb.

Ezeket pedig, főként hogy nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a "túl sok", "túl kevés", könnyen tudjuk magunkra alkalmazni.

A jelenség kívülről még mókásnak is tűnhet, azonban a benne átélt szenvedés valódi. Örülök, hogy én is átestem rajta, mert ebből megtanulhattam, hogy a diagnosztizálás nem egyszemélyes folyamat, és főleg nem pusztán a tünetlisták kiikszelésén múlik. Ha valakit mentális betegséggel diagnosztizálnak, akkor jó esetben a diagnózist megelőzi egy interjú (beszélgetés), egy anamnézis és néhány pszichológiai teszt. Így, ha arra gyanakszol, hogy valamilyen betegségben szenvedsz, akkor érdemes a net átolvasása helyett szakemberhez (háziorvos, pszichiáter, pszichológus) fordulni.

Te gyanakodtál már arra, hogy valami nincs rendben a fejedben? Kihez fordulsz, ha segítségre van szükséged?

4 komment

Címkék: terápia depresszió pszichopatológia bipoláris szorongás önismeret betegségelőny

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr294927116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kanyó Zsuzsa 2012.11.27. 11:21:50

Még nem gondoltam magamról, hogy bolond vagyok, mert nálam nagyon sok belefér a normális kategóriába.Viszont én már hallottam a szellemi állapotomról nagyon rossz véleményeket, volt, amit elhittem, volt, amit nem.Anyám szerint annyit vihogni, mint amennyit én szoktam, nem normális.(Szerencsére nem sűrűn hallja, mert nem élünk egy lakásban).Azon vagyok,hogy működjön nálam az önkontroll.Ismerek viszont olyan embereket, akiknek hiába mondják, hogy kezeltessék magukat,mert a téves eszméik, a túlzott agresszivitásuk, a sírógörcseik stb. rendellenességre utalnak, nem hiszik el.Amikor én elmentem a pszichológushoz, mert a klimax olyan testi-lelki megnyilvánulásokat hozott ki belőlem,amelyeket már én magam furcsállottam, azt mondta, ezek nem veszélyesek, nincs semmi bajom.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.27. 16:22:37

@Kanyó Zsuzsa: "Még nem gondoltam magamról, hogy bolond vagyok." Nem szükséges, hogy ez megváltozzon. ;)
A "normális" és a "beteg" között nem mindig éles határ, a különbség talán ott ragadható meg, hogy a személy az általa produkált viselkedéstől, az átélt érzelmektől és gondolatoktól szubjektíven szenved-e vagy sem. Ha nem szenved ezektől, és a környezete sem szenved tőle, akkor valószínűleg nincs nagy baj. :)

Danny007 2012.11.28. 16:48:43

Hát én elég sokszor gyanakodom azon, hogy valami nincs rendben, testileg és szellemileg is. Aztán többnyire az idő, ahogy telik, megnyugtat.

Érdekes amúgy, hogy sokszor volt olyan, hogy átlagosnak mondható biológia órán mindig az a részem kezdett el fájni, amely anyagnál tartottunk. Pl. a csontrendszernél a sípcsontom, a keringési rendszernél a mellkasom egyből elkezdett fájni :-D

Volt már, hogy azt mondták, hipochonder vagyok, illetve szokták azt is mondani, hogy olyan 10 év múlva tuti egy megkeseredett, egyedüllévő, magányos pszichopata sorozatgyilkos leszek, mint amilyeneket az amerikai krimikben látni.
Szóval, arra akarok kilyukadni, hogy "működik" ez az orvostanhallgató betegség akkor is, ha az illető nem magán, hanem máson tapasztalja a tüneteket és ő is felállít a másik emberről valamit, hogy pl "ő biztosan hipochonder"? Vagy ezt már máshogy hívják? :)

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.12.04. 18:05:20

@Danny007: "Szóval, arra akarok kilyukadni, hogy "működik" ez az orvostanhallgató betegség akkor is, ha az illető nem magán, hanem máson tapasztalja a tüneteket és ő is felállít a másik emberről valamit, hogy pl "ő biztosan hipochonder"? Vagy ezt már máshogy hívják? "

Igen, ezt már másnak hívják. Mondjuk a másik ember viselkedésének bejóslása, vagy modellezés. :)