A depresszió? Ugyan már, mire lenne jó. A depresszió az, amikor szomorú vagyok és nem megy semmi. Miért lenne jó?

A depresszió köznapi értelemben valóban a szomorúságot, lehangoltságot, rossz kedvet jelöli. Amikor a pszichológusok depresszióról beszélnek, akkor rendszerint nem egy kis rossz kedvre gondolnak.

A depresszió alatt minimum ún. depresszív epizódot értenek. Ez egy legalább kéthetes időszak, amikor az általános motiválatlanság jellemzi az életünket. Azért is írom ezt többes szám első személyben, mert depresszív epizód ha nem is mindannyiunk, de legtöbbünk életében legalább egyszer előfordul. Precízen meghatározható, hogy ezalatt a 2 hét alatt milyen tüneteket kell produkálni, hogy depressziónak nevezhessük az állapotot, de most itt csak néhányat emelek ki. Szóval a megjelölt időszakon belül általános rosszkedv, álmatlanság, fáradtság, értéktelenség vagy bűntudat érzete, csökkent döntési képesség jelentkezhet.

Mivel a teljes népesség körében az éves előfordulása különböző adatok szerint 12-15%, ezért néhány kutató feltette a kérdést: mégis mire jó ez? Ha ez egy kellemetlen állapot, amiből csak hátrány származik, akkor bizony az evolúció már rég kisöpörte volna.

Az egyik válasz egy megfigyelt jelenség lehet, az ún. depresszív realizmus. A fogalom azt a különös tényt jelöli, hogy a depresszióra hajlamos egyének jobban emlékeznek életük negatív eseményire, míg a depresszióra nem hajlamos egyének ezek egy jelentős részét egyszerűen törlik a memóriájukból. Azaz depresszióra hajlamos emberek reálisabban észlelik az őket körülvevő világot. És adott esetben a számba jöhető információk nagyobb részéhez juthatnak hozzá. A több információ pedig jobb döntéseket eredményezhet.

Érezted már magad hülyén hurráoptimisták között, és derült már ki, hogy neked volt igazad?

(folyt. köv.)