Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Miért hülye Pistike?

2012.10.31. 08:29 Mátai Tamás

Ha ismered a viccekben szereplő Pistikét, akkor felmerülhetett már benned, hogy Pistike miért lett olyan, amilyen. "Pistikének már a szülei is hülyék voltak" – szólhat az egyik válasz. "Pistikét az iskola tette tönkre, azért hülye." – szólhat a másik.

pistike.jpg

A pszichológia egyik örök kérdése ez. Már nem az, hogy konkrétan Pistikének a szülei voltak hülyék és a gyerek emiatt lett olyan, amilyen, vagy épp az iskola tette tönkre. Hanem az, hogy egy-egy emberi tulajdonság, személyiségjellemző, mentális állapot vagy mentális betegség vajon azért alakul-e ki, mert az ember a génjeiben hordozza, és be van kódolva az, vagy éppen a felnövekvő ifjú elme a környezet hatására lett olyan, amilyen.

Szokták ezt a kérdést úgy is emlegetni, hogy a nature (öröklés) – nurture (környezet) vita. Azaz valamiért a génjeink vagy a környezeti hatások felelősek-e. Egy pillanatra gondoljuk bele, hogy a gének mennyi mindenért felelősek: a sejtjeinkben lévő sejtszervecskék kialakulásától a szemszínünkön át mondjuk egészen addig, hogy mi a biológiai nemünk, hogy néz ki konkrétan az agyi érhálózatunk, hajlamosak vagyunk-e vérzékenységre, érzünk-e fájdalmat vagy éhséget egyáltalán. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy ugyan sok mindenről tudjuk, hogy genetikailag kódolt, de ezek a dolgok egy jelentős részéről nem tudjuk, hogy pontosan hogyan, akkor láthatjuk, hogy nem is lesz olyan könnyű dolgunk Pistikével.

Nézzük most a nevelés vagy környezet oldalt. Itt is ugyanaz a helyzet. Sok mindenről tudjuk, hogy a környezet számít, de belegondolva, hogy egy átlagos gyereket felnövésének kb. 18 évében mennyi környezeti inger ér, biztosan nagyon nehéz lenne megmondani, hogy most akkor Pistike azért durva a tanárnénivel, mert a tanárnéni többször durva volt vele, vagy épp az apja vagy a szomszédbácsi durvaságát utánozza.

Ha eddig nem lenne elég bonyolult: Vajon Pistike apukájának durvasága környezetileg vagy genetikailag meghatározott? És az átörökítés géneken vagy viselkedésen keresztül történt/történik Pistike irányába? Vagy a gének és környezet sem statikus dolgok, hanem van olyan, hogy a környezet aktivál egy gént, és az okoz egy bizonyos viselkedést?

Pistikéről nehéz nyilatkozni. Viszont ha Pistikének lenne néhány testvére, akkor sokkal könnyebben a végére járhatnánk a dolognak.

(...hogy miért könnyebb a dolgunk úgy, pénteken kiderül...)

Jutott már eszedbe valamilyen tulajdonságod kapcsán a "Miért vagyok ilyen?" kérdés? Mire jutottál?

21 komment

Címkék: modell genetika test öröklés környezet transzgeneráció

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr854879304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Danny007 2012.10.31. 09:13:07

Kíváncsian várom a folytatást :)

De... akkor most konkrétan a hülyeség is, géneken át örökíthető akár?

Vagy.. Ugyanígy, mondjuk a Down-kór, az autizmus, vagy egyéb szellemi fogyatékosság is örökölhető a szülőktől, vagy csak a rá való hajlam?

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.31. 09:56:20

@Danny007: Mivel nem tudjuk, hogy a hülyeségnek mi a pontos definíciója, ezért nem tudjuk, hogy örökletes-e. :)

A felsoroltak közül a Down-kórról tudunk a legtöbbet ez nem örökletes de veleszületett betegség. A 21. számú kromoszómapár hibás osztódása áll a hátterében. Hogy ez hogyan, kiknél fordulhat elő, arról is lehet tudni sok mindent, a kockázati tényezőinek egy része ismert. (Pl. a leggyakrabban a szülő nő 40 feletti életkorát említik, de az apa életkora is belejátszhat)

Az autizmus, egyéb szellemi fogyatékosságról én nem tudok semmit, valószínűleg vannak környezeti és genetikai okai is ezeknek. Ha valaki tud ezekről, ne tartsa magában. :)

Kanyó Zsuzsa 2012.10.31. 11:21:38

Az egyértelmű számomra, hogy azért vagyok alacsony, hízásra hajlamos, barna hajú, barna szemű, mert az édesanyám is ilyen.Ezzel nincs mit tennem, legfeljebb előnyös ruhát és frizurát csináltatok, igazodom ahhoz, amit kaptam. Az önértékelésemet annak köszönhetem, hogy sok negatív visszajelzést kaptam önmagamra gyerekkoromban.Kívülről torz énkép került belém.Sokszor el sem hiszem, hogy megérdemlem a jót. Tudom, ezen tréningekkel, öngyógyítással lehet változtatni, és nem hivatkozom az előzményekre életfogytig.A bűnözők szoktak a nehéz gyermekkorukról regélni,védekezésül.

carissima 2012.10.31. 13:04:09

Néha az élet produkál érdekes "kísérleti" helyzeteket öröklés/nevelés témában. Pl. ha az egyik szülő meghal a gyerek születése előtt, és a hozzá tartozó nagyszülők is. Ha ezek után a gyereklány kiköpött a nagymama hangján szólal meg bizonyos helyzetekben, akkor az 100% öröklés. Persze ez nem a nagyon kilógó Pistike esete, mert a nagymama sem volt hülye, a gyerek sem az - csak a normál tartományban egy meglehetősen komplett megnyilvánulás a külvilág dolgaira a hozzá tartozó hangszínnel együtt.

Danny007 2012.10.31. 13:50:04

@Kanyó Zsuzsa: Ismerős a helyzeted, annyi különbséggel a külső megjelenés kapcsán, hogy én magas vagyok.

De, gondolkodtál már azon, hogy mi van, hogy ha nemcsak a barna hajat, a barna szemeket, stb örökölted a szüleidtől, hanem hogy mondjuk azt is, hogy a külvilág felől érkező dolgokra érzékenyebben reagálj, s hogy ezáltal torz képet alakíts ki magadról... Vagy legalábbis ennek a hajlamát.

Tehát, hogy mi van, ha pl édesanyád is épp ilyen cipőben járt, ha nem is most, hanem évekkel korábban? Mi van, ha ő is kialakított magáról egy torz képet anno, ő is hasonlóan gondolkodott, vélekedett, reagált a külvilág felől érkező ingerekre?

Tudom, ez nem kifogás és nem is lehet mentség, kibúvó a gondok, problémák alól; így az "ó, hát épp sz*rul érzem magam, mindegy, úgyis biztos a gének a hibásak" mondat se fogja megoldani ezeket és nem is kell elvárni ezt, sőt nem is szabad szerintem ebben a hitben élni...

Viszont az, hogy ha tudod, hogy valamelyik olyan közel álló személy hozzád, akiben eredendően megbízol és szeretsz; hasonló lelki gondokkal küzdött (vagy épp jelenleg is küzd), talán könnyebben is megy ezeknek a feldolgozása. Csak az ilyenekről nem ül le a szülő beszélni a gyerekeikkel, hogy a saját lelki bajaikat, őszinte érzéseiket megbeszéljék. Legalábbis, ez az én családomban így van... de szerintem ez máshol se lehet egy bevett szokás.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.31. 15:35:08

@Kanyó Zsuzsa: attól, hogy tudjuk, hogy min lehet változtatni, persze még nem biztos, hogy könnyen lehet változtatni. Ha egy ember tizen-huszon évig azt kapja a környezetétől, hogy értéktelen, akkor pusztán a felismeréstől, hogy ez nem igaz, még valóban nem lesz jobb neki. Az önismeret, a változás gyakran irgalmatlanul nehéz munka.

@carissima: igen, néha nagyon érdekes dolgokat produkál az élet. Mindenki, aki ismerte a nagyit felismeri abban a bizonyos hangban/kifejezésben őt?

@Danny007: nagyon kevés családot ismerek, ahol van kultúrája az egymás bajainak átbeszélésében. Persze ettől még neked nem lesz jobb, de vannak hasonló cipőben járó emberek.

Kanyó Zsuzsa 2012.10.31. 17:51:09

A mi családunkban nagyon hangsúlyozták, hogy a szülő az irányító, a gyerek az irányított fél.Ebbe nem fért bele az, hogy a gyerek elmondja, mi zavarja.Az engedelmesség volt a fő erény.Ezért nem tanultam meg dönteni az engem érintő ügyekben.Mindig csodálkozom, hogy ennek ellenére jó helyzetben vagyok, itthon és a munkahelyemen is, engem sokan szeretnek, ez a legfontosabb.A debilizáló szorongás ellenére meg tudtam csinálni eddig, amit akartam.

Danny007 2012.10.31. 18:49:52

@Mátai Tamás: Én az előbb nem is a saját családomról akartam beszélni és a saját gondjaimról... Hanem Kanyó Zsuzsának segíteni valamelyest, annak alapján, h ismerős a helyzete.

Danny007 2012.10.31. 19:13:17

@Kanyó Zsuzsa: Ezt próbáltam kiemelni valamennyire az előző kommentemben is, hogy szerintem nem feltétlenül az határozza meg az embert, hogy milyen családba született, milyen géneket örökölt, milyen neveltetést kapott. Jó, persze hozzájárulnak ezek a dolgok is, de azért fontos az is, hogy önmagadért mit teszel... Szerintem. Például, ha már Tomi felhozta, valóban, az én családomban se jellemző, hogy megbeszéljük egymás bajait. Olyannyira nem, hogy például a serdülőkori felvilágosítás teljes egészében elmaradt, így a legtöbb bajomat, változást magam dolgoztam fel, utána olvastam, ilyenek. Mégis itt vagyok...

De a posztban szereplő példánál maradva, Pistike se biztos, hogy ilyen hülye lenne, ha tenne ellene valamit, például, ha kezébe venne egy könyvet :P

Kanyó Zsuzsa 2012.10.31. 19:48:23

Nagyon örülök, hogy segíteni akarsz nekem.Leginkább arra van szükségem, hogy elismerjenek.Ezt viszont csak attól kaphatom meg, aki ismer.Tudja, hogyan dolgozom a munkahelyemen, hogy vezetem a háztartásomat,ha segítséget kérnek tőlem, segítek-e, lehet-e velem jókat beszélgetni, ha igen, milyen témákról. Szerinted igaz, hogy mindenki annyi tiszteletet kap, amennyit elvár? Állítólag sugárzik belőlünk, milyennek találjuk magunkat, és mások is olyannak fognak találni.@Danny007:

Danny007 2012.10.31. 20:24:37

@Kanyó Zsuzsa: Igen, ez azért érdekes és elgondolkodtató feltevés szerintem, bár nem feltétlenül tartom teljesen igaznak is.

Egyrészt pl, sokszor vagyok olyan "állapotban", amikor úgy érzem, hogy nem érdemlem meg más tiszteletét, szeretetét... Mégis kapok (hozzáteszem, h ilyenkor nem értem, h miért).
Ugyanez megtörténhet fordítva is, pl tényleg, ha teljesen kiteszek magamért, mégse tisztelik a munkámat és engem se.

Másrészt, eszembe jut Tomi egyik korábbi posztja (ha nem is kapcsolódik konkrétan ide)... De mi van akkor, ha ezek a "mások" (ahogy fogalmaztad) épp másra fókuszálnak vagy épp nem figyelnek annyira ránk, mert épp leköti őket valami más?! Akkor én gondolhatok magamról akármit, és ez sugározhat belőlem akárhogy, ha a másik nem veszi észre, vagy nem úgy fogja fel, nem úgy értelmezi a saját gondolkodásával, ahogy én azt "elvárnám".

És ez szerintem így is van rendben. Hiszen nem vagyunk holmi műszerek, robotok, hogy mindent egyformán és tökéletesen, egyszerre meglássunk, értelmezzünk, hogy mindenre odafigyeljünk és egyforma szinten törődjünk, foglalkozzunk mindennel.

Danny007 2012.10.31. 20:26:46

Viszont azért a ló túloldalára se kell esni, hiszen a szűklátóság éppúgy nem jó.

Danny007 2012.10.31. 20:44:05

De ezek csak az én - sokszor eszement - gondolataim, érzéseim, sose tanultam pszichológiát; ha tényleges segítségre van szükséged, ami használ is, akkor fordulj csak nyugodtan Tomihoz ;-) Én csak ajánlani tudom...

Kanyó Zsuzsa 2012.10.31. 21:59:04

@Danny007: Szívesen fordulok Mátai Tamáshoz, már kérdeztem tőle egy dolgot.Terápiára nem akarok járni, annyira nem súlyosak a problémáim.Nagyon tetszett a Birtalan Balázs írása a zanzásított terápiáról.

Papp Evelin 2012.10.31. 22:36:43

@Kanyó Zsuzsa: Bár Danny007-nek tette fel a kérdést, azért én is válaszolok. :) Szerintem -szeretném azt hinni - nem csak annak jár a tisztelet, akit ismerünk vagy elismerjük az élete valamilyen teljesítményét a munkában, vagy otthon, bárhol. Mindenki megérdemli a tiszteletet és az elismerést a másik embertől, nyitott hozzáállást, egyszerűen csak annál a ténynél fogva, hogy a másik is emberi lény. Ahogy már mondta, minden beszélgetésben jobb kedvesnek lenni, mint támadónak vagy ellenségesnek, még akkor is, ha emiatt csalódások érhetnek. Persze könnyű azt mondani, hogy tiszteljünk mindenkit, annak, akit még nem használtak ki, nem csalódott sokat az életben... de én semmiképpen se tekintem ezt valami nagy teljesítményekkel megszerezhető dolognak, ,,ha már letett valamit az asztalra..." - fú ez a mondás mindig nagyon felidegesített. Mindenkinek lehet véleménye egy könyvről (például), annak is, aki előtte csak a Micimackót olvasta és éppen nincs irodalomtudományi diplomája. Ha emberek értékét kötjük ahhoz, hogy mit értek el az életben, vagy milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, az elég rossz állapotokhoz vezethet. Ilyen vagy olyan embereket lehet kedvelni, példaképnek tekinteni, csodálni, de másokat ne vessünk meg vagy vegyünk semmibe, mert szerényebbek az eredményeik...
Abban igaza van, legalábbis az én tapasztalataim szerint, hogy az erősebb fellépésű személyekre jobban hallgatnak, könnyebben érvényesítik az érdekeiket, akaratukat, míg aki magában sem bízik, azt kevésbé hallgatják meg, könnyebben veszik semmibe, de ez csak a felületes ismeretségekre/ismerősökre igaz szerintem, mert ha jobban megismerünk egy csendesebb/bizonytalanabb embert, akkor lehet, hogy felfedezünk benne tulajdonságokat, amik miatt még jobban tiszteljük és adunk a véleményére, mint mondjuk egy magabiztos kiállású de elég egocentrikus emberére.

Üdv,
Evelin

ui: rájöttem, hogy most semmit nem írtam a posztról, de szerintem elég ennyi is belőlem.

Danny007 2012.10.31. 23:24:11

@Papp Evelin: Szinte teljesen egyetértek a kommenteddel, bár én a "csendesebb/bizonytalanabb" körbe tartozom :)

Danny007 2012.10.31. 23:25:31

Valóban, eléggé elkanyarodtunk már a poszttól, s mivel erről nagymértékben én tehetek, szeretnék elnézést kérni, Tomi.

Danny007 2012.10.31. 23:37:41

@Kanyó Zsuzsa: Ha ráadásul még Birtalan Balázs írásait is ismered, akkor már ott nagy baj nem lehet, idézőjelesen, jó kezekbe kerültél (attól függetlenül, h nem jársz terápiára). ;-)

Mindkét blog sokat segíthet, és ezt a lehető legkomolyabban "mondom".

Viszont azért azt megjegyezném, hogy nem hiszem, hogy aki terapeutához jár, mindenkinek világrengető problémái lennének. És itt nem lekicsinyíteni, rangsorolni akarom mások problémáit. De... Teljesen hétköznapi problémákkal is keresnek fel terapeutákat, pszichológusokat. És végülis ez így is van rendjén...

Danny007 2012.10.31. 23:39:45

Tehát, nem mindenki bolond, aki mondjuk pszichológushoz fordul... a közvéleménnyel ellentétben... Hiszen bizonyos segítségre mindnyájunknak szüksége lehet...

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.01. 08:17:48

@Kanyó Zsuzsa: @Danny007: @Papp Evelin:

Azt hiszem, hogy kicsit elszaladtunk az eredeti témától ami természetesen nem baj, de lehet, hogy vannak olyan témák, amelyek már a privát levelezés témakörébe tartoznak.

Egyetértek azzal, hogy a tisztelet mindenkinek jár, arra kérlek titeket, hogy ti is tisztelettel szóljatok egymáshoz. Ha valaki segítséget kér, akkor segítsünk neki. Ha nem kér, akkor viszont ne.

Kanyó Zsuzsa 2012.11.01. 18:50:28

@Mátai Tamás: Köszönöm, amit írtál. Nálam nagyon sok belefér a még normális kategóriába, és a hozzászólásaimban senkit nem akarok megsérteni.
süti beállítások módosítása