Kedves Sigmund!

Engedd meg, hogy tegezzelek, hiszen olyan régen ismerjük egymást. Évekig gyűrtelek, olvastalak, próbáltalak érteni. Sokszor úgy találtam, hogy már értelek, aztán rájöttem, hogy mégsem. Aztán megint értettelek, aztán megint nem.

Függetlenül ettől, mindenképp fontos dolgokról beszélsz. Olyanokról, amelyek a mindennapjainkat meghatározzák, amelyek jobban érthetővé teszik a világot, benne az emberrel. Olyanokról, amelyek mások gondolkodását is megtermékenyítik.

Nem véletlen, hogy sok általad megalkotott fogalom, gondolat, ötlet a közbeszédbe is beépült. Bárki használja az Ödipusz-koplexus, az egó és az orális fixáció kifejezéseket, még akkor is, ha nem pontosan ugyanarra gondol használatuk közben, amire te, amikor ezeket kitaláltad.

Sok olyan fogalom is van, amit nem te találtál ki, csak úgy a pszichológiáról eszükbe jut az embereknek (pl.: kisebbségi érzés, kondicionálás, IQ-teszt). A pszichológiáról viszont még mindig sokunknak az az ősz szakállú, szemüveges, kezében szivart tartó bácsi jut az eszébe, aki végső soron Te vagy.

Arra gondoltam, hogy indítok egy blogot. Ennek segítségével megpróbálkozom azzal, hogy megmutassam másoknak, hogy a pszichológia érthető és szerethető is. Szerethető, de egyben akár hasznos is lehet. Hasznossá viszont csak akkor válhat, ha az elefántcsont-toronyba fel lehet jutni, ha bárki megérheti és alkalmazhatja a pszichológia eredményeit. A pszichológia ugyanis mindenkié.

Mit szólsz hozzá?

Üdv:

Tamás