Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Nem látta a villamosomat, kérem!? Valahol itt kell lennie...

2012.10.24. 09:26 Mátai Tamás

Egyik reggel épp sétáltam és telefonáltam az utcán. Elmentem egy idősebb úr mellett, aki látványosan keresett valamit, de olyan látványosan nem találta, hogy tehetetlenségében még az is kicsúszott a száján, hogy "nem igaz, hogy nincs itt egyetlen házszám se."

villamos.jpg

Mivel a telefonnak hamar vége lett, és a bácsi pontosan ugyanazon a helyen, pontosan ugyanúgy bosszankodott és állt tehetetlenül, gondoltam egyet, és odamentem hozzá. Megkérdeztem, hogy pontosan mit keres.

A bácsi fantasztikus gyorsasággal rávágta, hogy a 137-es számot, de nem talál egyetlenegy házszámot sem. Mivel régóta élek ebben az utcában, pontosan tudom, hogy házszámot valóban nehéz itt találni, az utca kicsit szűkölködik belőle ezen a végén. Ugyanakkor tudtam véletlenül, hogy épp a 152-es szám mellett állunk. Tehát a házszám a túloldalom és kicsit visszafelé található. A bácsi megköszönte az útba igazítást, és el is indult volna. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog és megkérdeztem tőle, hogy mit is keres tulajdonképpen, hátha pontosabban is útba tudom irányítani. A bácsi válasza megdöbbentett: "A villamos igazgatóságot, a kocsiszínt."

Döbbenetem oka az volt, hogy gyakorlatilag a kocsiszínnel szemben álltunk, amit arról lehet megismerni, hogy nagy sárga villamosok vannak benne. Amikor pedig épp nincsenek, akkor sínek keresztezik egymást keresztül-kasul.

Nem lehet nem észrevenni, hogy ez egy remíz. Vagy mégis?

Most zárjuk ki azt a lehetőséget, hogy a bácsinak valamilyen érzékszervi problémája volt. Mit is keresett a bácsi? Nem, nem a remízt. A 137-es számot. Egy rendszerint fehér alapon fekete számokkal borított fémlemezt. És nem találta.

Teljesen hülye volt a bácsi? Hiszen ott volt egy halom villamos, miért nem találta, amit keresett?

A bácsi természetesen nem volt hülye. Az, hogy hogyan érzékeljük és észleljük a világot, még véletlenül se jelenti azt, hogy okosak vagy hülyék vagyunk. A bácsi nem villamost keresett, hanem házszámot. Figyelme beszűkült arra a kis fehér táblára, amit nem talált. És azt valóban nem találta. Kilépni azonban nem tudott ebből a beszűkültségből, ehhez nézőpontot kellett volna váltania (pl. nagy sárga tárgyakat keresnie), vagy valamilyen más kommunikációs csatornára váltania (pl. megkérdezni valakit).

A történet hétköznapi. Velem is előfordul, hogy valamit nagyon keresek, és nem találom, miközben majd kiszúrja a szememet. Hétköznapi, de pontosan rávilágít arra, hogy a világ befogadása nem pusztán érzékszervi folyamat. Figyelmi fókuszunk döntő abból a szempontból, hogy egyáltalán minek az érzékelését engedjük meg magunknak.

A beszűkült figyelmi fókusz nem mindig ennyire látványos, és természetesen másokon könnyebb észrevenni, mint saját magunkon. Épp ezért, ha néha olyan feladatokkal szembesülünk, amelyeken régóta rágódunk és megoldhatatlannak tűnnek, érdemes nézőpontot váltani (kilépni, mással foglalkozni, majd visszatérni) vagy segítséget kérni másoktól. A másik ember – legyen az pszichológus, kolléga, családtag vagy barát – mindig könnyebben észreveszi, ha épp beszűkül a figyelmünk.

Ismered azt, hogy nem találsz valamit, de a szemedet majd kiböki? Hogyan szokott a te figyelmed beszűkülni, és hogyan tudsz kilépni belőle?

4 komment

Címkék: test figyelem kognitív beszűkül

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr524865896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kanyó Zsuzsa 2012.10.24. 10:00:21

Nekem már sokan mondták, hogy szelektív a figyelmem, valószínűleg ezért nem találom, amit keresek. Az viszont már sokszor előfordult, hogy kerestem egy bizonyos tárgyat, és nem azt találtam meg, hanem egy olyan tárgyat, amit már régen nélkülöztem, és kezdtem beletörődni az eltűnésébe.Ez szó szerint és szimbolikusan is igaz.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.24. 10:17:21

@Kanyó Zsuzsa: Megnyugtatlak, nem csak a te figyelmed szelektív, hanem mindannyiunké. Nem vagyunk képesek akkora mennyiségű információt befogadni és feldolgozni, amennyi a rendelkezésünkre áll. Épp ezért kell szűrnünk az információkat.

A tárgyak elvesztésének és elhagyásának persze van mélylélektani magyarázata is. A pszichoanalízis ezeket az elhagyásokat, elfelejtéseket nem véletlen jelenségnek tartja, hanem nagyon is fontos, jelzésértékű eseteknek.

Jól értem, hogy a már majdnem elgyászol tárgy végül megkerült? :)

Kanyó Zsuzsa 2012.10.24. 22:27:21

Igen, egy nyári ruhám került meg. Már elköltöztem a szüleimtől, de pár napra elmentem hozzájuk nyáron. Lehűlt a levegő, és melegebben öltözve mentem vissza, mint ahogy elutaztam. A ruhát a szüleimnél hagytam, majd elfeledkeztem róla.Amikor legközelebb elutaztam hozzájuk, minden szekrényt fölforgattam, és nem találtam.Anyám már azt is mondta, biztos hazavittem, csak rosszul emlékszem.Váratlanul megláttam egy régi nyári táskámat,ami színben illett a ruhához.Ebben a táskában volt a ruha.Végiggondolva:azért tehettem bele, mert együtt akartam hordani a két darabot, csak ez kiment a fejemből.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.25. 23:13:26

@Kanyó Zsuzsa: Bár ez nem a klasszikus "orrom előtt van és nem veszem észre" példa, de köszönöm, hogy leírtad. :)
süti beállítások módosítása