Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

A kudarc tudományos receptje

2012.11.14. 09:28 Mátai Tamás

Vannak az életünkben teljesítményhelyzetek. Ezek olyan szituációk, amelyekben egy feladat megoldása vagy cél elérése érdekében erőfeszítést kell tennünk. Ezek a helyzetek kétféleképpen végződhetnek: sikerrel vagy kudarccal. (A köztes lehetőségektől most eltekintünk.)

winnerloser.jpgTudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik egy bukott vizsga után otthagyják az iskolát. Tudjuk, hogy vannak olyan emberek is, akik nemhogy nem hagyják ott az iskolát, hanem a pótvizsgán a lehető legjobb teljesítményt nyújtják. A kétféle ember között a legnagyobb különbség a motiváció.

De mitől függ a sikert vagy kudarcot követő motiváltságunk?

Elsősorban attól, hogy a siker vagy kudarc okát miben látjuk.

Például, ha azt gondoljuk, hogy azért buktunk meg, mert a vizsga teljesíthetetlen, és a vizsgáztató is bal lábbal kelt fel, akkor külső okoknak tulajdonítjuk a bukást. Ha a külső okokat elháríthatónak találjuk, akkor motiváltak maradhatunk, ha nem, akkor annyi a motivációnknak. Tehát, ha a tanár mindig bal lábbal kel fel és a vizsga követelményei nem változnak, akkor nem valószínű, hogy átmegyünk a vizsgán, ez nem motiváló erő.

Ha viszont a vizsgára egyáltalán nem tanultunk, akkor a bukás oka: belső.

Fontos tudnunk, hogy a kudarc oka állandó vagy változó-e. Ha a vizsgáztatót soha nem cserélik le (állandó külső ok) vagy számunkra mondjuk a matematika megfejthetetlen és érdektelen marad mindig (állandó belső ok), akkor ez nem motivál további teljesítményre. Ha tudjuk, hogy a vizsgáztatót néha lecserélik és gyakran jobb kedve van (változó külső ok), vagy nem tanulásunk és fáradtságunk lehet a bukás kulcsa (változó külső ok), akkor valószínűleg megpróbáljuk még azt a vizsgát.

A motiváltság attól is függ, hogy a kudarc oka ellenőrizhető-e vagy sem. Ha az okot abban látjuk, hogy a tanár bal lábbal kelt fel, akkor ez nem ellenőrizhető ok, hiszen nem tudjuk a vizsgáztatón megnyomni a jó hangulat gombot és megfigyelni, hogy így megbuktat-e minket. Ha a kudarc oka az, hogy nem tanultunk, ez ellenőrizhető, hiszen a következő vizsgára tanulunk. Ha megbukunk, akkor nem ez volt az ok, ha átmegyünk, akkor igen.

A fenti hat lehetőség (külső, belső, állandó, változó, ellenőrizhető, nem ellenőrizhető) összesen nyolcféle kombinációt ad ki. Egy Weiner nevű szociálpszichológus azt találta, hogy ezek közül a legnagyobb motivációt az jelenti, ha változó, de ellenőrizhető okot feltételezünk kudarcunk mögött. Ekkor ugyanis képesek vagyunk változtatni, másképpen viselkedni a kudarcot követően, ráadásul nagy valószínűséggel ötletünk is van arra, hogy miben kell változnunk. Legrosszabbul akkor járunk, ha állandó és ellenőrizhetetlen a kudarcunk oka. Tudjuk, hogy mindig ez van, és változtatni se lehet rajta.

De mire jó ez?

A boldogtalan élet receptje lehet, hogy lehetőség szerint a kudarcainkat magunknak tulajdonítsuk, és lássuk be, hogy nem tudunk változtatni rajtuk. Eközben ügyeljünk rá, hogy sikereinket nem ellenőrizhető okokra (szerencse) vezessük vissza, és véletlenül se kössük össze személyes tulajdonságainkkal.

Te minek tulajdonítod mások kudarcait és sikereit? Hogyan gondolsz saját sikereidre és kudarcaidra?

8 komment

Címkék: attribúció önismeret szociál kognitív mire jó

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr684906408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kanyó Zsuzsa 2012.11.14. 14:09:10

Mások sikereit annak tulajdonítom, hogy előnyös tulajdonságaik vannak,szorgalmasak, gyors felfogásúak,érdeklődők, és megtalálták azt a pályát, sportot, életformát, amire alkalmasak.Mások kudarcait az önbizalomhiányuknak tulajdonítom. Magamra is ezt vonatkoztatom.Van még egy dolog a saját kudarcaimmal kapcsolatban:néha eluralkodik rajtam a debilizáló szorongás.Ebből adódik például, hogy amikor vendégeket várok,nagyon akarom, hogy egy sütemény jól sikerüljön,elrontom.Akkor is, ha ugyanazt a süteményt már százszor jól elkészítettem.(Ekkor kénytelen vagyok gyorsan, kész süteményt venni).Ez nem mindig van így,de többször volt rá példa. Eszembe jutott most egy nagyon régi dolog.Részben siker, részben kudarc.Főiskolás koromban volt egy olyan tanárom, aki a buktatásairól híresült el.Gondoltam, nála biztos a bukottak között leszek, legalábbis előszörre. Előre megvettem az okmánybélyeget (akkoriban ez kellett az utóvizsgajegyre), és beletettem az indexembe.Amikor a tanár beírta a kettest, az okmánybélyeg kiesett az indexemből.Látom,van önkritikája,már ezért megérdemelte, hogy átmenjen-mondta a tanárom.

mustosn · http://www.mustosbacsi.blog.hu 2012.11.15. 00:02:18

Egy dolog biztos: időnként az embert sokkal inkább építik és megacélozzák a kudarcai, mint bármifajta könnyen jött siker. Akkor az most siker vagy kudarc?... ;-

Kanyó Zsuzsa 2012.11.15. 12:45:10

Olvastam valahol,hogy az ember megküzdési helyzetekben a születéstörténetét játssza újra. Nem tudom, igaz-e, de gyanús.Azt is olvastam, hogy az embernek nincs befolyása a múltjára, csak a múltjához való viszonyára, így utólag átalakíthatja a történetét.Van még egy jó mondás: minden sikernek egy kudarc a melegágya.(El tudom képzelni, hogy a somlói galuskát egy olyan háziasszony találta föl, akinek nem sikerült a piskótatésztája.Az égett részt lekapargatta).A többit már tudjuk.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.16. 08:39:51

@mustosbacsi: Rövidtávon lehet kudarc, hosszú távon pedig mondjuk siker. :)

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.16. 08:40:44

@Kanyó Zsuzsa: Igen, sokszor a kudarcaink visznek előre, hiszen új megoldásokat kell keresnünk/találnunk ahhoz, hogy túllépjünk rajtuk. :)

mustosn · http://www.mustosbacsi.blog.hu 2012.11.16. 22:08:35

Igen. Még egy keresetlen gondolat ehhez - ugyan én egy kétbites csávó vagyok, most ezen egy kissé elagyalgattam -: sikerszériában, ugye, az ember hajlamos elszállni, és akkor többnyire elkezd hibázni. Durva hibákat vét, és akkor jön a lejtő.
Ha a kudarc túl tömény... - nos, hasonlóképpen csúnya a vége. Azt gondolom, mivel az élet meg baromi rövid, tehát igazából egyiket sem éri meg komolyabban mellre szívni...

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.17. 08:45:08

@mustosbacsi: igen, ez is működőképes szemlélet. :)
süti beállítások módosítása