"Ez csak egy hülye importált amerikai izé." "Most akkor el kell vinnem vacsorázni? Vagy bonbont vegyek neki?" "Miért nem tudott valaki előbb szólni, hogy ez most van?" "Á, mi nem tartjuk, ezt csak a virágárusok találták ki, hogy februárban növeljék a forgalmukat." "Ez nem Valentin nap, hanem Bálint nap, ahogy a Halloween se Halloween, hanem Mindenszentek."

Hogy mire jó a Valentin nap, az a fenti mondatokból egyértelműen kiderül: időstrukturálásra. Apropót ad arra, hogy kommunikáljunk egymással, hogy eltöltsük ezzel az időt, és mondjuk ezen a napon épp ne az időjárással kelljen kezdeni a beszélgetéseket. Persze az, hogy a Valentin naptól eljutunk-e egymásig, az már más kérdés. Van, aki igen, van, aki nem, de ez egyáltalán nem baj.

A tranzakcióanalízis az idő strukturálásának hatféle módját különbözteti meg. Attól függően, hogy az adott helyzetben hányan vagyunk, pontosan milyen lépéseket hajtunk végre, milyen tevékenységet folytatunk, ezek lehetnek: visszavonulás, rítus, időtöltés, aktivitás, játszma és intimitás.

Nagyon fontos, hogy  – a játszmákat leszámítva – ezek egyike sem jó vagy rossz, kívánatos vagy nem kívánatos, ezek csak leírják, hogy általában az emberek hogyan töltik el az idejüket.

Ha épp nem szeretnénk mással kapcsolatba lépni, akkor beszélünk visszavonulásról. Ekkor meghallva a Valentin nap szókapcsolatot, mondjuk bőszen elkezdünk újságot olvasni, vagy elhagyjuk a helyiséget, ahol a beszélgetés zajlik.

Rítusban akkor veszünk rész, ha a másokkal való interakciónk előre leírható és a másik fél által is pontosan tudott és betartott. Ez esetben mondjuk köszönés után egy-egy semleges mondatot váltunk a Valentin napról, csakúgy mint más esetekben az időjárásról.

Időtöltésről akkor beszélhetünk, ha az interakciók sorozata ugyan előre nem bejósolható, de akár egy egész estét is el tudnánk tölteni az adott témával. Nevezhetnénk ezt fecsegésnek vagy csevegésnek is. Ez esetben szörnyülködhetünk mondjuk, hogy ez a Valentin nap mennyire nem illeszkedik a hagyományainkba, illetve hogy tulajdonképpen eredetileg még illeszkedett is, de ezeknek a mai fiataloknak már semmi se szent, és egyébként is házasság előtt házaséletet élni nem szabadna, például a múltkor se köszönt előre az az udvariatlan gyerek, de hát ugye a nevelés, stb.

Aktivitás esetében valamilyen közös cél elérésében Felnőtt énállapotban kommunikálunk és tevékenységet is végzünk közben. Ha például virágboltban dolgozunk, akkor miközben a rendelést vesszük fel, megbeszélhetjük, hogy a Valentin nap miatt több vörös rózsát kell rendelni, és megnézzük a tavalyi és tavalyelőtti rendeléseket, és megbecsüljük, hogy mennyi legyen a rendelés, hogy elég is legyen, de ránk se maradjon.

Játszmáról akkor beszélhetünk, ha a nyílt kommunikáció mögött egy rejtett kommunikációs sorozat is zajlik. Ez esetben például mondjuk a pár egyik tagja szeretné, ha a másik nem felejtené el a Valentin napot, de ezt nem úgy éri el, hogy nyíltan közli az elvárásait. Hanem mondjuk megkérdezi, hogy "akkor ma este a barátaiddal mész sörözni?" Ha a válasz igen, akkor nyílttá teszi a tranzakciót és a másik szemébe vágja, hogy "látom elfelejtetted megint a Valentin napot, nem is szeretsz".

Intimitásról akkor beszélhetünk, ha a kommunikációban a felek nyíltan kommunikálnak egymással, felvállalva szükségleteiket és érzéseiket. Például "nekem azért fontos, hogy hangosan elmondjam társaságban, hogy a Valentin nap hülyeség, mert a kapcsolatom már régen nem úgy működik, ahogy az mindkettőnknek jó volna". Vagy "nekem az identitásom fontos része, hogy megünnepeljem az olyan ünnepeket is, amelyeket nem otthonról hoztam, fontos, hogy legyenek saját ünnepeink." De intimitás lehet például egy kettesben, a felek önszántából eltöltött romantikus vacsora is.

Természetesen az idő strukturálásának módja függ a másik személy aktuális állapotától, kettőnk viszonyától és mondjuk attól is, hogy mennyi időnk van egymásra, mennyire van igényünk megosztani magunkat, mennyire vagyunk kíváncsiak a másikra. Egy köszönés után (rítus) a pusztán látásból ismert szomszédnak identitásrészleteinkről (intimitás) beszélni valószínűleg furcsa helyzetet szülne. Vagy képzeljük el, hogy arról beszélünk lelkesen a másiknak, hogy miért fontos számunkra, hogy saját ünnepeket alakítsunk ki. Mire beszélgetőpartnerünk a Szent Bálintról fellelhető történelmi forrásokról kezd szakszerűen értekezni, kitérve arra, hogy milyen pogány szokások helyébe lépett a Bálint nap.

Az idő strukturálásának módjait rendszerint nem ennyire tudatosan választjuk meg, hanem gyors, talán nem is megfogalmazható döntések alapján. Valamikor a helyzet adja, valamikor a másik. De előfordulhat az is, hogy épp másra lenne igényünk. Mondjuk intimitásra játszmák helyett, aktivitásra időtöltés helyett. Ezek a váltások azonban sokszor igen nehéznek bizonyulnak.

Te hogyan éred el, hogy intimitással töltsd az idődet és ne játszmákkal?
Hogyan strukturálod a mindennapi idődet?
Most akkor szereted a Valentin napot vagy sem?