Hogyan érintene téged az, ha megtudnád, hogy van valami, amit az összes ismerősöd tud rólad, de te nem tudod magadról? Szeretnél tudni róla? Egyáltalán hogyan lehetséges az, hogy mások tudják és te nem?

Az utóbbi kérdésre egyszerű a válasz. Te magadat belülről érzékeled, észleled. Mások meg kívülről, azaz más nézőpontból. Lehet, hogy számodra amit, és ahogyan teszel teljesen érthető és logikus, de amit te látsz magadból az nem ugyanaz, mint amit mások látnak. És az is lehet, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket tudattalanul megteszel, számodra nem is felfoghatók, de mások érzékelik, észlelik.

Életünknek (személyiségünknek, viselkedésünknek stb.) van egy olyan területe, amelyet ismerünk, és amelyet mások is ismernek. Ha például köszönsz, amikor belépsz egy helyiségbe, akkor erről tudsz te is, mások is. Ez a viselkedésednek az ún. nyílt területe.

Életünknek van olyan terepe is, amelyről tudunk, de mások előtt nem feltétlenül vállaljuk be: gondoskodunk róla, hogy ne tudjanak róla. Például, ha az említett köszönést akkor is megtesszük, ha a mellékhelyiségbe lépünk és nincs ott senki, akkor ez olyasmi, amiről mi tudhatunk, mások nem, de talán nem is baj, hogy nem tudnak. Ezt a területet hívják személyiségünk rejtett részének. (Kevésbé abszurd példával a másoknak el nem mondott álmaid is ide tartoznak.)

Az is lehetséges, hogy mi meg vagyunk győződve, hogy egyszerűen csak köszöntünk, de rajtunk kívül mindenki más látja, hogy ekozben valami furcsa fintor jelent meg az arcunkon. Ez a személyiség ún. vak területe vagy más néven vakfoltja. (Te is ismerhetsz olyan embert, aki rengeteget beszél, és menekülnek előle; mindenki tudja ezt róla, csak ő maga nem.)

Logikusan következik még egy negyedik terület is, amely az életünknek azt a részét teszi ki, amiről sem mi, sem mások nem tudnak. Ezt nevezik ismeretlen területnek. (Mondjuk egy lyukas fog, ami még nem fáj vagy egy elfelejtett életesemény, amiről mások sem tudnak.)

A négy terület együttesen lefedi életünk egészét, a fenti felosztás az ún. Johari-ablak modellje.

A modell szerint azonban ezek között a területek között nem merevek a határok. Egyre inkább megismerhető a vak terület. Helyzet és kapcsolat szerint tudatosan változtatható a rejtett és nyílt terület közti határ. Nyilvánvaló, hogy önmagunk megmutatása különböző helyzetekben különböző mértékben elfogadható. Ha épp önismereti munkában vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy szoktunk köszönni a wc-nek, bár magunk sem tudjuk, hogy miért, és kíváncsiak lennénk ennek az okára, mert már nagyon zavar. Ugyanezek a mondatok valószínűleg kevésbé szerencsések, ha az ismeretlen hentesnek címezzük tíz deka párizsi és egy szál lángolt kolbász rendelése közben.

A vak terület megismerését hívják önismereti munkának is, ennek segítségével tárhatjuk fel saját magunk számára viselkedésünk visszatérő, érthetetlen, esetleg zavaró elemeit. A fenti definícióból azonban következik az is, hogy ennek a megismerése egyszerűbb, ha külső és lehetőleg objektív szemlélő (pl. pszichológus, terapeuta, segítő szakember) segítségét vesszük igénybe.

Mikor vetted észre valaki más vakfoltját? Te mit teszel vakfoltod és ismeretlen területed megismerése érdekében?