A márciusi magyarországi hójelentést böngészve jutott eszembe, hogy mostanában mennyi embertől hallom ezt a mondatot: legyen már tavasz, vagy valami. Túl azon, hogy mély egyetértésemet fejezem ki ilyenkor, elgondolkodtat, hogy pszichés állapotunk és az időjárás vajon mennyiben függnek össze.

Vannak ugye az egyszerű esetek. Ilyen például az ún. szezonális vagy skandináv típusú depresszió. Ez egy olyan hangulati kórkép, amelyre az jellemző, hogy ősszel-télen jelentkezik, más évszakokban viszont az egyén nem kerül depressziós epizódba. Ugyan a pontos mechanizmusát nem ismerik ennek a betegségnek, de a legelterjedtebb magyarázat szerint a tobozmirigy működésével, illetve az őszi-téli hónapokban csökkent fénnyel és fokozott melatonin-szinttel van összefüggésben. Terápiája ezért a fényterápia: a szezonális depressziós embert beültetik egy spéci helyiségbe, ahol jó alaposan megvilágítják. És csodák-csodája, az ember jobban lesz ettől.

A másik ilyen egyszerű, de legalábbis köztudott eset a frontérzékenység. Ebben ugyan nem hiszek, de hitetlenségemtől teljesen függetlenül, a hidegfrontok eljövetelekor rendszeresen fejfájással küzdök. Van akinek a melegfront, van, akinek a kettős fronthatás esetében kezd el fájni a feje, lába, valamely ízülete vagy mindegyik. Erről azt mondják, hogy a szervezetünk alkalmazkodóképessége kicsit lassúbb, mint a fronttal eljövő légnyomás és páratartalom-változás. Így a testi tünetek tulajdonképp az alkalmazkodás beálltával el is múlnak.

Azaz valóban vannak olyan esetek, amikor egyéni biológiai adottságaink és pszichés állapotunk között összefüggés áll fenn.

De mi van akkor, amikor csak felsóhajtunk, hogy "a francba, esik", vagy "nem hiszem el, hogy már megint havazik". Esetleg a "mi a baj" kérdésre azt a választ kapjuk, hogy "ettől a hülye időtől vagyok teljesen ki." 

Azt vettem észre magamon, hogy sokkal gyakrabban hivatkozom az időjárásra mint rossz hangulati állapotom okára, mint amilyen gyakran valóban rossz az idő. (Rossz idő jelentése itt: esik az eső/a hó, nem süt a nap egyáltalán vagy hideg van.)

Sokkal egyszerűbb nekem is azt mondani, hogy ez a tavaszi havazás az oka, hogy mondjuk fáradtnak, rossz kedvűnek látnak, mintha ki kellene fejtenem, hogy az ébren töltött időm mekkora részét töltöm pihenéssel és munkával, és hogy a kettő aránya most épp nem teljesen komfortos. Vagy hogy épp milyen érzések, gondolatok kavarognak bennem.

Az időjárás jó hivatkozási alap: könnyen kommunikálható, azaz nem bonyolult. Azért is jó, mert a másik fél is meggyőződhet róla, hogy tényleg ilyen vagy olyan az idő, azaz ellenőrizheti, amit mondtunk. Harmadrészt pedig azért nagyszerű, mert miközben a másik fél meggyőződik róla, hogy tényleg olyan az idő, amilyen: fel se merül, hogy az alapállítást megkérdőjelezze, miszerint az idő okozza a hangulatot.

Azaz megkapom magamtól az elsődleges betegségelőnyt: nem kell azzal foglalkoznom, hogy mi is van velem mostanában. És eközben még az időtöltés kellemes perceit is átélhetem, anélkül hogy nagyon meg kellene nyílnom a másik előtt.

Ha felismerem, hogy az időjárás csak kifogás valamire, akkor megtehetem, hogy azzal a valamivel továbbra sem foglalkozom. De akár azt is, hogy az időjárás helyett végre azzal foglalkozom, ami valóban zavar.

Hogy viseled a tavaszi havat? Milyen a kedved?

Ismered ezt a verset?

Egy esős nap

Egy esős nap éppoly szép, mint egy verőfényes.

Mindkettő létezik: mindegyik olyan, amilyen.

(Fernando Pessoa)