Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

A fiók ereje

2012.11.16. 08:58 Mátai Tamás

Varázslatos képességem van a nagy őzlábgomba megtalálására. Egyszerűen arra gondolok, hogy szeretnék találni egy nagy őzlábgombát és hirtelen, gyakorlatilag minden előzmény nélkül ott terem a lábam előtt. Tehát képes vagyok pusztán a gondolatommal egy ilyen fantasztikus élőlényt életre hívni.

Vagy nem?

ozlab.jpgElmentem az erdőbe sétálni és kifejezetten szerettem volna nagy őzlábgombát találni. Ez egy nagyon szép, igen nagyméretű és ehető gomba, amit ráadásul nem lehet mással összetéveszteni. (Gombaszakértőhöz azért el kell vinni, mert ő az, aki ebben megerősít.) Kétszer is volt olyan, hogy arra gondoltam, hogy most találok egy ilyen gombát és valóban találtam is.

Fantasztikus képességemet felismerve tovább próbálkoztam, gondoltam: "akkormost!", aztán nem találtam többet. Ezt azzal magyaráztam, hogy nyilván nem működik egy napon kettőnél többször.

Ezt a fajta gondolkodásmódot rögtön meg is címkézhetnénk, például azzal, hogy szimplán hülye vagyok. De a címke helyett figyeljük meg a mechanizmust. Ehhez a következő táblázatot fogjuk segítségül hívni.

  Gombát talál Nem talál gombát
Gombára gondol 2 170
Nem gondol gombára 0 1000

Szóval van egy ritka esemény, meg egy ritka gondolat, együttesen bekövetkeznek. Azaz gondolok a gombára, és találok gombát. Ez olyan fantasztikusan ritka, hogy emlékezni fogok rá. Pusztán azért, mert különleges esemény. Ezt látjuk a táblázat bal felső cellájában.

Aztán gondolok a gombára és nem találok – ez elég gyakran előfordul, igazából nincs semmi különös benne, miért is emlékeznék rá? (Jobb felső cella, ki is húzom, mert nem emlékszem.)

Olyan eseményt nem is tudok felidézni, hogy nem gondolok a gombára és találok, talán azért, mert megpillantom, és máris gondolok rá. (Arról nem is beszélve, hogy ha figyelmi fókuszom nem erre irányul, akkor biztosan nem fogok találni gombát.)

És számtalan olyan esemény van az életemben, amikor nemcsak nem gondolok a gombára, de nem is találok, ez viszont a gombaszedés szempontjából tökéletesen érdektelen.

Azaz mondjuk a táblázatban jelölt 1172 esemény közül 2-ben áll fenn együttesen a gondolat és a találás. Ez alapján aligha jelenthető ki, hogy különleges gombavadászási vagy éppen gombateremtési képességem volna.

Ezt a jelenséget fiókeffektusnak hívják. Nevét onnan kapta, hogy a kutatók sokszor teszik meg, hogy ha érdekes összefüggéseket találnak, akkor azokat publikálják, a széles nyilvánosság elé tárják. Ha azonban hosszas kutatásuk eredménye az, hogy nincs semmi összefüggés, akkor gyakran kerülnek ezek a tanulmányok a fiókba. Így látszólag a tudományos kutatások sikertörténetek sorozatai, miközben valójában csak arról van szó, hogy a kevésbé sikeres kutatások kevésbé kerülnek nyilvánosságra. Azaz a kutatókkal is előfordul, hogy gondolnak a gombára, de nem találnak.

A fiókeffektus hétköznapi jelenség, ahogyan a fenti példa is mutatja, viszont nem könnyű észrevenni. Hiszen épp azért létezik, mert olykor-olykor a dolgok különös együttállása megvalósul.

Neked vannak-e "különleges képességeid"? És ezek közül mennyi magyarázható fiókeffektussal?

9 komment

Címkék: emlék figyelem pszichológia önismeret kognitív vakfolt fiókeffektus

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr894907127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Danny007 2012.11.16. 09:27:27

Elgondolkodtató a két kérdésed... Még gondolkodom rajta, kutatom az emlékeim közt ezeket a bizonyos "különleges képességeimet". Az biztos, hogy van és az is biztos, hogy ebből a java "fiókeffektus". :)
Ha meglesz, írok...

Papp Evelin 2012.11.16. 23:45:49

dejó :) ezt a jelenséget már mondjuk én is felismertem (vagy felhívta rá valaki a figyelmemet). nekem a rá gondolok - felhív telefonon jut eszembe. ez velem nem gyakran szokott előfordulni, de bizonyos családtagjaimmal igen, és büszkék is erre. :)

Papp Evelin 2012.11.16. 23:51:19

de ennek a durvább verziója a pechsorozatok elkönyvelése is, nem? most gondolkodok egy példán de nem tudok mondani. de ha egy emberrel sokszor történnek rossz dolgok, akkor ha nem történik rossz, vagy jó történik, már nem is veszi észre, mert nem illik bele a leltárba... pl. ,,ha sietek, akkor mindig a bénább buszt küldik, ami már úgy néz ki, mintha mindjárt szétesne." ha jó busz jön vagy átlagos az fel se tűnik, mert az a ,,természetes".

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.17. 08:46:58

@Papp Evelin: igen, a pechsorozatok is lehetnek ilyenek. Egyszerűen nem úgy vagyunk összerakva, hogy a velünk történő eseményeket objektíven és racionálisan mérlegeljük. Kiemelünk belőle dolgokat, figyelmünk irányításával befolyásoljuk az eredményt.

Danny007 2012.11.20. 09:50:20

Gyerekként voltak olyan álmaim, amikor egy-egy helyzetet előre megálmodtam, akár évekkel későbbieket is. Itt nem feltétlenül konkrét cselekedetekre, történésekre kell gondolni... tehát nem voltam vmi szuperfantasztikus, jövőbelátó képességekkel rendelkező csodagyerek, nem, nem így értem :-) Inkább vmi déjà vu-szerű érzésről van szó.

Ezzel együtt voltak rémálmaim is, amelyekben visszatérő alapmotívum volt, hogy elveszítek mindenkit magam körül és valami gonosz elől menekülök mindenféle segítség nélkül, kiszolgáltatottan, teljesen egyedül a semmiben. Általában ennek a gonosznak volt köszönhető, hogy elveszítettem magam körül mindenkit, a családomat, többnyire mindenki meghalt az álmomban.

És azért ezzel nehéz volt gyerekként szembenézni, és a déjà vu-szerű érzéseket kiváltó álmok következtében, nagyon sokáig azt hittem (gyerekfejjel), hogy ezek a rémálmok is megtörténnek majd, amitől sokáig rettegtem, h valóra válik.

De aztán jöttek másfajta álmok is, így a "jövőbe látás" képességem szertefoszlott :-D Tehát beállt a fiókeffektus.

Danny007 2012.11.20. 10:04:16

A másik példa, amit tudnék "különleges" képességeimre :-D mondani, az az, hogy sok iskolai pályázaton, versenyen vettem részt. És mindig, amikor az eredményhirdetésre vártam, volt bennem valamiért egy olyan érzés, hogy "áh, úgyse fogok nyerni", ez magától generálódott valahol, és ezt teljesen el is hittem, s már ott tartottam sokszor, hogy fordulok is ki az épület bejáratán... Aztán vhogy az első három helyezett közt lettem...

Volt időszakom, amikor már tudatosan erre gondoltam, hogy "áh, nem fog sikerülni" (hogy sikerüljön), és nem is sikerült.

Volt amikor egyáltalán nem gondoltam rá, csak végrehajtottam a feladatot és kész, nem törődtem vele, hogy mások hogyan fogják értékelni, h sikerül-e helyezést elérnem vagy sem, egyszerűen csak megcsináltam, amit kellett és kész. Tehát nem gondoltam rá, viszont nem is történt végül semmi, de volt, hogy ilyenkor is benne voltam a helyezettek közt.

Danny007 2012.11.20. 10:20:15

És még egy, ha nem gond...

Volt időszak, amikor észrevettem, hogy vannak olyan dolgok, feladatok, amikkel szembe kell néznem, meg kell csinálnom, viszont bármennyire is nagy a motiváció, valahogy mindig csak épp harmadszorra sikerül megoldanom. Ebből kifolyólag voltak olyan dolgok, amiknek úgy mentem neki elsőre, hogy úgyis csak harmadszorra fog sikerülni. Ez olykor be is igazolódott, de olykor egyáltalán nem.

Tudom, így visszagondolva, ez nem épp a legmegfelelőbb és legjobb gondolkodási mód volt, h "úgyis csak harmadszorra sikerül", viszont ha a pozitív oldalát tekintjük, ez segített megnövelni még jobban a kitartásomat, hogy semmit ne adjak fel, ha épp olykor megingok is, hogy menjek annak a dolognak negyedszer, ötödször is... persze azért nem a végtelenségig.

De... Ez a "úgyiscsak harmadszorra fog sikerülni" elv is betudható ilyen fiókeffektusnak, hiszen az elején úgy gondoltam, hogy ez igaz, aztán a későbbiekben mégis sokszor megdőlt ez az állítás.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.11.20. 15:17:55

@Danny007: Köszönöm, hogy ilyen hosszan elgondolkodtál ezen és megosztottad. Ha felismerjük, hogy valamiképpen nem hatékony a működésünk, reflektálunk rá és változtatunk, akkor azt hiszem, hogy mindenképp közelebb kerülünk valami tartalmasabbhoz. Mindhárom kommentedből azt látom, hogy dolgozol magadon és ráléptél az önelfogadás útjára. :)
süti beállítások módosítása