Varázslatos képességem van a nagy őzlábgomba megtalálására. Egyszerűen arra gondolok, hogy szeretnék találni egy nagy őzlábgombát és hirtelen, gyakorlatilag minden előzmény nélkül ott terem a lábam előtt. Tehát képes vagyok pusztán a gondolatommal egy ilyen fantasztikus élőlényt életre hívni.
Vagy nem?
Elmentem az erdőbe sétálni és kifejezetten szerettem volna nagy őzlábgombát találni. Ez egy nagyon szép, igen nagyméretű és ehető gomba, amit ráadásul nem lehet mással összetéveszteni. (Gombaszakértőhöz azért el kell vinni, mert ő az, aki ebben megerősít.) Kétszer is volt olyan, hogy arra gondoltam, hogy most találok egy ilyen gombát és valóban találtam is.
Fantasztikus képességemet felismerve tovább próbálkoztam, gondoltam: "akkormost!", aztán nem találtam többet. Ezt azzal magyaráztam, hogy nyilván nem működik egy napon kettőnél többször.
Ezt a fajta gondolkodásmódot rögtön meg is címkézhetnénk, például azzal, hogy szimplán hülye vagyok. De a címke helyett figyeljük meg a mechanizmust. Ehhez a következő táblázatot fogjuk segítségül hívni.
| Gombát talál | Nem talál gombát | |
| Gombára gondol | 2 | 170 |
| Nem gondol gombára | 0 | 1000 |
Szóval van egy ritka esemény, meg egy ritka gondolat, együttesen bekövetkeznek. Azaz gondolok a gombára, és találok gombát. Ez olyan fantasztikusan ritka, hogy emlékezni fogok rá. Pusztán azért, mert különleges esemény. Ezt látjuk a táblázat bal felső cellájában.
Aztán gondolok a gombára és nem találok – ez elég gyakran előfordul, igazából nincs semmi különös benne, miért is emlékeznék rá? (Jobb felső cella, ki is húzom, mert nem emlékszem.)
Olyan eseményt nem is tudok felidézni, hogy nem gondolok a gombára és találok, talán azért, mert megpillantom, és máris gondolok rá. (Arról nem is beszélve, hogy ha figyelmi fókuszom nem erre irányul, akkor biztosan nem fogok találni gombát.)
És számtalan olyan esemény van az életemben, amikor nemcsak nem gondolok a gombára, de nem is találok, ez viszont a gombaszedés szempontjából tökéletesen érdektelen.
Azaz mondjuk a táblázatban jelölt 1172 esemény közül 2-ben áll fenn együttesen a gondolat és a találás. Ez alapján aligha jelenthető ki, hogy különleges gombavadászási vagy éppen gombateremtési képességem volna.
Ezt a jelenséget fiókeffektusnak hívják. Nevét onnan kapta, hogy a kutatók sokszor teszik meg, hogy ha érdekes összefüggéseket találnak, akkor azokat publikálják, a széles nyilvánosság elé tárják. Ha azonban hosszas kutatásuk eredménye az, hogy nincs semmi összefüggés, akkor gyakran kerülnek ezek a tanulmányok a fiókba. Így látszólag a tudományos kutatások sikertörténetek sorozatai, miközben valójában csak arról van szó, hogy a kevésbé sikeres kutatások kevésbé kerülnek nyilvánosságra. Azaz a kutatókkal is előfordul, hogy gondolnak a gombára, de nem találnak.
A fiókeffektus hétköznapi jelenség, ahogyan a fenti példa is mutatja, viszont nem könnyű észrevenni. Hiszen épp azért létezik, mert olykor-olykor a dolgok különös együttállása megvalósul.
Neked vannak-e "különleges képességeid"? És ezek közül mennyi magyarázható fiókeffektussal?
