Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Terápia

2012.12.07. 08:31 Mátai Tamás

Hogy miért örül a pszichológus társadalom a Terápia című sorozatnak, azt itt elolvashatod. Hogy miért örülök én neki, azt viszont mindjárt leírom.

Először is, ha egy filmben megjelenik egy pszichológus vagy pszichiáter, az nem ritkán valami egészen gonosz, mások felett álló, másokat manipuláló szereplő személyében teszi. Esetleg maga is őrült, a legrosszabb típusból. Jóval ritkábban pozitív szereplő.

terapia_mp.jpgA Terápia c. sorozat főszereplője, ha nem is mindig a legszimpatikusabb, mégis alapvetően pozitív hős. Megleshetjük munkája közben, betekinthetünk gondolataiba, és csodák csodája, néha kiderül, hogy ő is ember, aki néha szereti, néha rühelli a munkáját, vannak gondolatai, érzései, tud figyelni, és törődik a vele szemben ülők sorsával.

Kiindulásnak már ez sem rossz. Ami viszont személy szerint nekem külön tetszik, az az, hogy az amerikai filmek szokásos pszichológus, pszichiáter és páciens/kliens ábrázolásával részben szakít. Az amerikai filmek nagy részében a pszichológusoknak díványuk van meg várótermük. Bármilyen problémával is menjen hozzájuk az ember, midig kikötnek valami gyerekkori traumánál, vagy éppen annál, hogy a kliens szerelmes még mindig az anyjába/apjába. A klasszikus kliens vagy páciens már bő 16 éve jár terápiába, és rendszerint vagy sírva távozik, vagy kész idegroncs, már első ránézésre is. Se egyikükkel, se másikukkal nem igazán azonosul szívesen a néző, jelen esetben én.

A Terápia mélyebb betekintést ad egy pszichológus munkájába, megmutatja, hogy a pszichológus nem csak passzívan hallgat és szól, ha lejár az idő. Már a magyar verzió első öt részéből is kiderül, hogy mikor a pszichológus hallgat, közben nagyon is figyel. Visszatükrözi a másik érzéseit, gondolatait, összefoglalja a gondolatokat, segít struktúrába rendezni azokat.

Kiderül az is, hogy a pszichológus passzivitása mögött személyes érzelmek, gondolatok is megjelennek, és hogy ezeket nem, vagy csak nagyon ritkán engedi vissza abba a térbe, ahol a segítséget kérő vele szemben ül. Ezekkel a személyes érzésekkel, benyomásokkal dolgozik akkor is, amikor aktuálisan nincs jelen a kliens. Vagy egyedül vagy szupervizor segítségével rendezi ezeket a gondolatokat, ami minden terápiának szerves részét képezi.

Az is kiderül, hogy a pszichológus nem feltétlenül egy önmagában álló szikla. Neki is kell néha segítség, és neki is van segítsége akkor, ha egy-egy helyzetben elakad. Valamint azt is megtudhatjuk, hogy a pszichológus nem tökéletes. Hanem ember, ugyanúgy szenved, érez, kiég, örül, lelkesedik, ahogyan bárki más. Bár kétségtelenül ezekről nem a kétszemélyes helyzetekben szerzünk tudomást.

Amiről még fontos beszélni: a szemben ülők, azaz a kliensek nem klasszikus, kényszerzubbonyos dühöngő őrültek, és még csak nem is feltétlenül idegroncsok. Hanem olyanok, akikkel talán a hétköznapjainkban is találkozunk, kapcsolati problémákkal küzdő nő; elhanyagolt, de teljesítményorientált kamasz; sok éve együtt élő, folyton marakodó pár. Terápiába tehát nemcsak az unatkozó new york-i milliomosok és a társadalomra veszélyes elemek járnak, hanem hétköznapi emberek is.

Mácsai Pál vagy Gabriel Byrne? Ismersz terápiába járt/járó embereket? Te jártál már pszichológusnál?

7 komment

Címkék: film terápia pszichológia

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr694947871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

natinha · http://kocos.paignia.hu/ 2012.12.07. 10:00:37

5 évig jártam egy fantasztikus nőhöz, akivel az önismeret nagyon hosszú útját jártuk végig

hadd legyen itt a neve, mert tényleg hihetetlenül jó ember és terapeuta: Blága Gabriella

éppen ezért még nagyobb érdeklődéssel vártam a Terápiát, és nagyon jónak tartom a sorozatot

Mácsai pedig zseniális! :)

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.12.07. 10:07:52

@natinha: mindig öröm sikeres terápiákról és jó terapeutákról hallani. :)

Kanyó Zsuzsa 2012.12.07. 11:14:37

Többször lett volna szükségem segítségre, mint ahányszor pszichológusnál voltam.Találkoztam olyannal is, aki látszattanácsokkal lerázott, meg olyannal is, aki valóban segített.Gyerekkoromban lett volna nagyobb szükségem pszichológusra, mint most, de ezt hiába mondtam a szüleimnek.Az anyám(diplomás nő létére) a mai napig viszolyog a lélekbúvároktól.Tudom, minősít egy felnőtt nőt, hogyan beszél az anyjáról, és az, aki még mindig a gyerekkori sérelmeket hánytorgatja, nem nőtte ki a gyerekcipőt.Nem nőttem ki, de ezt vállalhatónak tartom. A Terápia sorozatot nagyon jónak tartom.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.12.07. 15:54:26

@Kanyó Zsuzsa: sajnos olyan pszichológussal is igen könnyű találkozni, akinek a személyisége nem illik össze a mienkkel.
A lélekbúvár iszonyt abszolút megértem. Időnként, épp a fenti sztereotípiák miatt, azt gondolhatjuk, hogy a pszichológus valami igen veszélyes dolog. :)

karamella* (törölt) 2013.01.10. 10:05:50

Egészen addig boldogan néztem a filmsorozatot, amíg a szupervizió át nem ment párterápiába. Szerintem ez a valóságban nem fordulhatna elő (remélem!).

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2013.01.10. 18:13:58

@karamella*: Azt mondanám, hogy nem tipikus eset. Elképzelhetőnek tartom, hogy volt már ilyen a történelemben, de valóban nem hagyományos út egy szupervizióból párterápiát csinálni. :)
süti beállítások módosítása