"A világ veszélyes, és én kicsi és törékeny vagyok."
A pszichológiát okkal érheti a vád, hogy folyton csak betegségekről beszél, megmondja, hogy mi a rossz, hogyan ne csináljuk, és viszonylag kevés támpontot ad arra, hogy mégis mit kéne csinálni. Ritkán találkozhatunk a pszichológiával a hétköznapokban, és ezen találkozásokkor is inkább újfajta betegségekről, kegyetlen bűntényekről vagy különös, sokszor ijesztő viselkedésekről hallhatunk.
Ennek a gondolatnak talán ott lehet a gyökere, hogy a pszichológia sokáig azzal foglalkozott, ami az ún. "normálistól" eltérő, furcsa, érdekes, különös. A mentális betegségek leírása, gyógyítása és magyarázata volt a középpontban.
Sokféle betegség esetében például meg lehet határozni kockázati tényezőket vagy rizikófaktorokat. Ezek olyan tényezők, amelyek növelik egy-egy betegség kialakulásának lehetőségét. Kockázati tényezők néhány betegség esetében lehetnek például genetikai tényezők (pl.: örökletes betegségek), szociális tényezők (pl.: szegénység) vagy akár pszichológiai tényezők is (pl.: alacsony érzelmi intelligencia).
Az 1970-es években azonban a pszichológusok egy részét el kezdte foglalkoztatni az a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy vannak olyan emberek, akik igen magas kockázati tényezők mellett sem betegednek meg az adott mentális betegségben, sőt egészséges felnőttek lesznek. Ezt a jelenséget hívják rezilienciának (lelki edzettségnek). Tehát ez a fogalom azt jelöli, hogy bár azt várnánk egy adott gyerektől, hogy felnő és problémás felnőtt lesz, de ehelyett azt tapasztaljuk, hogy felnő és egészséges marad.
Ennek kapcsán kezdték el kutatni az ún protektív faktorokat (véd- vagy védőfaktornak is hívják ezeket). Ezek olyan tényezők, amelyek csökkentik az adott mentális betegség kialakulásának lehetőségét.
Vegyünk egy viselkedést, amiről a társadalmi közmegegyezés az, hogy káros. Legyen ez most a példa kedvéért a fiatalkori alkoholfogyasztás.
Ha egyszülős háztartásban nevelkedem, ahol az anyagi körülmények igen rosszak, akkor nagy kockázatnak vagyok kitéve az alkoholfogyasztás szempontjából. Fokozhatja ezt az is, ha például olyanokkal barátkozom, akik hasonló körülmények között élnek, és esetleg már fogyasztanak is alkoholt. Ezek a rizikófaktorok.
De akkor mi védhet meg engem? Mik a protektív faktorok?
Például ez esetben az, ha azzal az egy szem szülőmmel bizalmi a kapcsolatom. Vagy ha van a rossz körülményekből kitörési lehetőségem. Vagy ha sportolok. Esetleg optimista vagyok, vagy éppen képes vagyok valamilyen módon csökkenteni az átélt stresszt, például tudok relaxálni. A felsoroltak közül van, ami adottság, és nem sokat tehetek érte. De van olyan is, amit megtehetek magamért, képes lehetek rá, hogy védelmi vonalakat építsek a mindennapi kockázati tényezők és magam közé.
Téged mi véd meg a mindennapokban? Milyen védőfaktorok vannak mögötted? Mit teszel azért, hogy egészséges maradj?