Kedves Sigmund!

Mátai Tamás

Ha az ember pszichológus, akkor érdekli, hogy működik az ember, milyen magyarázata van ennek vagy annak a jelenségnek.

Ha az ember közgazdász, akkor érdekli, hogyan működik a világ, tudunk-e hatékonyabbat vagy jobbat, mint ami van.

Ha az ember pszichológus és közgazdász, akkor nem fél megkérdezni, hogy mire jó, hogy ennyi mindent tudunk az ember működéséről.

Mátai Tamás
pszichológus, közgazdász


A kapcsolatot a mataitamas kukac mataitamas.hu címen veheted fel velem.

© Mátai Tamás, 2012
A Kedves Sigmund! blogon található írások – részben vagy teljes terjedelmükben, a szerző feltüntetésével és a forrás megjelölésével – non-profit célból szabadon, kereskedelmi célból a szerző írásbeli engedélyével idézhetők.

Kövess a facebookon is. :)

Friss topikok

Címkék

agy (3) aktivitás (1) attribúció (1) beszűkül (3) betegségelőny (6) betegszerep (2) bill gates (1) bio-pszicho-szociális (1) bipoláris (2) catherine zeta-jones (1) cirkuláris okság (1) Columbo (1) concorde csapda (1) csoport (5) depresszió (9) depresszív realizmus (2) divergens (1) dollárárverés (1) egészségpszichológia (1) einstein (1) életkezdési krízis (1) emlék (2) evolúciós pszichológia (3) felejtés (1) figyelem (3) film (1) fiókeffektus (1) fogadalom (1) frontérzékenység (1) genetika (3) gondolkodás (1) halál (1) hiedelem (1) hipnózis (1) holdudvarhatás (2) hospice (1) időtöltés (2) intimitás (1) introvertált (1) játékelmélet (1) játszma (1) johari-ablak (1) kockázati faktor (2) kognitív (8) kognitív terápia (2) kognitív torzítás (1) kommunikáció (6) konvergens (1) környezet (3) lélek (5) lineáris okság (1) mélylélektan (1) mihalik enikő (1) mire jó (7) modell (6) multikauzalitás (1) nevelés (1) ok (1) okozat (1) önismeret (9) optimizmus (1) öröklés (1) palliatív (1) pesszimizmus (1) phineas gage (1) pozitív pszichológia (3) protektív faktor (3) pszichológia (5) pszichopatológia (1) pszichoszomatika (1) pszichotöri (1) relaxáció (3) reziliencia (1) rítus (1) stressz (3) strukturálás (2) szociál (4) szorongás (5) társas összehasonlítás (1) társas támogatás (1) teljesítmény (3) terápia (6) test (6) transzgeneráció (3) tranzakcióanalízis (1) újév (1) vakfolt (2) valentin nap (1) változás (3) vicces kép (4) visszavonulás (1) Címkefelhő

HTML

Hány forintot adnál egy százasért?

2012.10.15. 11:24 Mátai Tamás

Szeretnél 10 Ft-ért venni egy 100 Ft-ost? Most megteheted. De mivel ez egy kedvező ajánlat, ezért mások is licitálhatnak, a tétet 10 Ft-tal lehet emelni. Ha te mondod a legmagasabb árat, akkor elviheted a pénzt. A szabály csak annyi, hogy ha te a második legmagasabb árat mondod, akkor is ki kell fizetned a bemondott összeget.

100ft.jpg

Mielőtt elkezded a licitet, kérlek, gondold végig, volt-e már olyan az életedben, hogy elkezdtél nézni egy filmet vagy színházi előadást, amiről az első öt percben tudtad, hogy semmi jót nem várhatsz tőle, és mégsem hagytad abba, hanem végignézted. Ha volt ilyen és nem érted, mi az összefüggés, akkor olvass tovább.

A fenti játék esetében két lehetőség van. Vagy rögtön átlátod, hogy nem érdemes belemenni a játékba, vagy nem. Amikor velem elsőként megcsinálták ezt a játékot, én belementem, csak úgy mint az engem akkor körülvevő közgazdászhallgatók. Jó pénzért kelt el az a százas, bár nem emlékszem a pontos összegre. Amikor én csináltam meg másokkal, akkor egyszer 150 Ft-ért, egyszer pedig 220 Ft-ért vették meg a felajánlott pénzdarabot. (Ez 190 Ft-os, illetve 330 Ft-os tiszta nyereséget jelentett volna, ha valóban kifizettettem az összegeket.)

Hogy miért nem érdemes belefogni a licitálásba arra az egyszerű válasz az, hogy nincs olyan pontja a játéknak, ahol érdemes kiszállni belőle. Ugyanis amíg nem éri el a licit a 100 Ft-ot, addig olcsóbban juthatunk hozzá a pénzhez. (Csakúgy mint a rivális licitálók.) Ha pedig eléri a 100 Ft-ot, akkor a mindenkori második helyezett inkább megveszi 110 Ft-ért a pénzt, mert akkor csak 10 Ft-ot veszít, míg ha feladja ezen a ponton, akkor 90 Ft-ot. Ekkor persze a másiknak is jobban megéri 20 Ft-ot veszíteni, mint 100 Ft-ot, és így tovább.

A fenti leírás a matematika játékelmélet nevű ágának egy kitüntetett példája. A neve dollárárverés vagy Concorde-csapda. A lényege az ilyen típusú játékoknak az, hogy ha valaki egyszer belekerült a játékba, akkor nem érdemes kiszállni belőle. Feltételezve, hogy a játékosok minden pillanatban racionálisan, azaz egyéni hasznukat maximalizálva, veszteségüket minimalizálva döntenek.

Ha valaki egyszer elkezd egy ilyen játékot, akkor az nem buta, mohó, nem szükséges bármilyen erkölcsi kategóriával illetni. A fenti helyzet mesterséges, így nem biztos, hogy egyből ráismerünk hétköznapi megjelenéseire.

Például, tegyük fel, hogy reggel villamossal megyek munkába. Néha előfordul, hogy a megállóba menet látom, nagyon sokan várnak már. Ennek nagyon megörülök, mert azt gondolom, mindjárt jön a villamos.

De nem jön.

5-10 perc múlva úgy vagyok vele, hogy most már biztosan jönnie kell. Egyébként el is indulhatnék gyalog, mert úgyis csak 25 perc – de most már mindjárt itt kell lennie a villamosnak...

De még mindig nem jön. Közben esetleg felváltva puffogok néhány utastársammal, arról, hogy ez a BKV ilyen meg olyan. Persze ettől továbbra sem jön.

És mondjuk 40 perc múlva ráeszmélek, hogy ha akkor elindultam volna gyalog, amikor láttam, hogy sokan vannak a megállóban, már vagy negyedórája ott lehetnék.

Ez a dollárárverés egyik leggyakoribb esete a hétköznapokban. A játék viszont nem megoldhatatlan, csak nézőpontot kell váltani hozzá, vagy előzetes kritériumot felállítani. Például, ha előre eldöntöttem volna, hogy maximum 5 percet várok, és ha addig nem jön a villamos, akkor elindulok gyalog, akkor nem kerülök bele a csapdába. Még akkor sem, ha a hatodik percben megérkezik a jármű.

Te mikor kerültél legutóbb Concorde-csapdába? Mikor ültél végig legutóbb egy, az első percétől kezdve unalmas előadást?

16 komment

Címkék: játékelmélet mire jó dollárárverés concorde csapda

A bejegyzés trackback címe:

https://kedvessigmund.blog.hu/api/trackback/id/tr994833332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

annagramma · http://rezfaszubagoly.blog.hu 2012.10.15. 12:03:21

Megmondom, én hogyan kerülöm el ezt a csapdát, mit csinálok, ha 2 perce nem jön a villamos: rágyújtok. Akkor BIZTOS, hogy azonnal megérkezik.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.15. 14:19:43

@annagramma: Mondjuk ezt a lehetőséget még nem próbáltam. A fenti verzió egy dohánymentes megoldás lehet. :)

Armi5 · http://idiotsite.blog.hu/ 2012.10.15. 17:54:36

Velem olyan volt, hogy nem jött a busz, de a magammal megbeszélt időpontban elsétáltam a villamoshoz, hisz kb. arra megy amerre a busz, odamentem a villamoshoz, az nem jött mikor a busz pedig láttam, hogy elment.... :) Aztán elment még egyszer a busz mielőtt a villamos jött volna...
ez úgy működik, amelyikre vársz az nem jön ... (BKV-csapda)

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.15. 20:49:29

@Armi5: A BKV-csapdát még nem modellezték a matematikusok. :)

Danny007 2012.10.15. 21:00:06

A licitálásnál nem estem bele a csapdába. Viszont, amikor még nem tudtam, hogy miről van szó, nagyon hülyének éreztem magam és kiszolgáltatottnak, és nem értettem, hogy körülöttem miért kezd el mindenki licitálni...

Azonban, a buszra/villamosra várás esete ismerős, nagyon is ;-) Illetve, az unalmas filmek, könyvek befejezése is... bár ez azért valahol makacsság is, hogy "A fene egye meg, nehogy már kifogjon rajtam egy ilyen sz*r könyv vagy film, csak azért is befejezem!" és hasonló gondolatok :-D

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.15. 21:08:02

@Danny007: Magyarázni persze többféleképp lehet, hogy mégis végignézünk egy filmet vagy végigolvasunk egy könyvet. De mondjuk azt is lehet, hogy azt választjuk, hogy nem nézzük meg, olvassuk el, hanem valami olyasmit csinálunk, amit szeretünk. :)

Danny007 2012.10.15. 21:15:04

@Mátai Tamás: De én szeretek olvasni, ha épp egy unalmas könyvről is van szó... Másrészt, mivel nagyon kíváncsi természet vagyok, ezért vonzana az ismeretlen, rohadtul idegesítene, hogy "mi fog még" történni, mivel fog befejeződni a film/könyv/előadás...

Danny007 2012.10.15. 21:28:56

S ahogy többnyire eddig tapasztaltam, általában a kíváncsiságból vagy a makacsságból kiindulva esek bele újabb és újabb Concorde-csapdákba.

Például, vásárláskor, sorban állva... Persze, hogy épp annál a pénztárnál van a bibi (kezdő pénztáros, kifogy a papír/apró, stb.), amelyiknél én állok sorba. Látom, hogy a szomszédos pénztárnál milliószor gyorsabban halad a sor, de mégse "csak azért is" maradok abban a sorban, ahol épp állok és "csak azért is" kivárom a soromat. Hogy ez most makacsság vagy egyszerűen csak ostobaság? Ki, hogy gondolja...

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.17. 09:04:16

@Danny007: A pénztáros esetet én is sokszor átéltem, de nem jutott eszembe, hogy ez is Concorde-csapda. Pedig de, köszönöm. :)

Viszont továbbra sem gondolom, hogy az ilyen helyzetekben az lenne az üdítő megoldás, hogy ostobaságnak, makacsságnak címkézzük a viselkedésünket. Van ilyen, és ha felismerjük, lehet rajta változtatni vagy úgy dönteni, hogy benne maradunk.

Danny007 2012.10.17. 21:28:05

Persze, ezeket én se megoldásként hoztam fel... Hiszen a címkézés amúgy se jó megoldás, max ha az irataimat akarom rendezni :P :D

chiara7 · http://elcamino.utazas.hu 2012.10.17. 21:58:15

Ezek jutottak eszembe erről a működésről:
1. Benne maradni egy kapcsolatban vagy nem esetében. Ha már beleinvesztált az ember X évet, akkor könnyen találja magát abban a helyzetben, hogy még párat rááldoz a "nyereség" reményében, végül esetleg X+10 évvel öregebben száll ki ugyanabból.
2. Pereskedés szívünk szerint jogos dolgokért, amikről látszik (általában mások számára), hogy jogilag viszonylag reménytelenek. Itt is kiszámíthatatlan, hogy hány év és forint veszteség vet neki véget.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.18. 08:08:58

@chiara7: Nagyon jó a meglátás, durvább példaként néha a bántalmazó kapcsolatokat szoktam hozni. Azon belül is az első pofon mint a Concorde-csapdába lépés kezdete.

Papp Evelin 2012.10.20. 07:34:18

sokszor maradok benne olyan helyzetekben, amikben majdnem rögtön látszik, hogy valószínűleg veszteségesek lesznek. a hangsúly itt a valószínűleg-en van. szóval nem gondolom, hogy ilyenkor dollárárverést játszatnék, inkább meggyőzöm magam, hogy a dolognak lehet, hogy haszna lesz, amit én még nem látok előre, lehet, hogy jó lesz ez így nekem... pedig sokkal valószínűbb, hogy nem lesz jó, és ezt tudom is. miért maradok? mert utálom az érzést, hogy éppen lemaradok valamiről, vagy egyáltalán: hogy megadom a lehetőséget magamnak, hogy elszalasszak valami irtózatos királyságot. máskor azzal szoktam meggyőzni magam, hogy ez a kitartásom próbája, ami szegény eléggé felfejlesztésre szorul már így is. így aztán többször előfordult már, hogy egyszerre sok mindent vállaltam, amiről mélyen - nem olyan mélyen már akkor is tudtam, hogy nem lesz így jó. aztán vagy nehézségekkel végigcsináltam vagy megszégyenülten elkullogtam. nem szeretek hűtlen lenni önmagamhoz. (és önmagamon itt a korábbi döntéseimet értem.

e.

ui: visszaolvastam, és hát eléggé offtopic lett a kommentem, de a posztból indul ki, szóval remélem nem baj! :)

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.20. 09:03:14

@Papp Evelin: szerintem nem off-topic a kommented. Mind a dollárárverés, mind a kommented esetében igaz, hogy bármely pillanatban dönthetünk úgy, hogy abbahagyjuk a játékot/veszteségesnek tűnő helyzetet. Anélkül, hogy megtagadnánk önmagunkat vagy azt gondolnánk, hogy lemaradunk valamiről.
Ha jól értem akkor végül ki szoktál szállni ezekből a helyzetekből. Jól értem? :)

Papp Evelin 2012.10.21. 18:15:20

Nem. Változó. Van, amikor kiszállok, van amikor benne maradok. Aztán úgysem tart semmi sem örökké, minden ,,buszra várás" véget ér egyszer. Aztán maximum utólag megállapítom, hogy ez jó nagy hülyeség volt. De igazából szeretem én a vargabetűket, meg mindennek a bonyolultabb megoldását.

Mátai Tamás · http://mataitamas.hu 2012.10.22. 09:49:07

@Papp Evelin: Oké, így értem. A buszra várás egyébként akkor ér véget a példa szerint, amikor felismerem, hogy nem vezet a dolog sehova és a veszteségeim csak növelhetőek a játékban maradással. A veszteség felismeréséhez azonban nézőpontot kell váltani. A "mindjárt jön a busz, mert már régóta nem jött" gondolat elengedése segíthet a csapdából való kilépésre.
süti beállítások módosítása